Ausztriában még a joghurt is más? – Új módszerekkel vizsgálódik a Nébih

Megint azt elemzik, hogy a nyugat-európai élelmiszergyártók hátrányos helyzetbe hozzák-e a magyar fogyasztókat azzal, hogy eltérő vagy gyengébb minőségű élelmiszereket készítenek a magyar piacnak. 2017-ben már volt egy Nébih-vizsgálat – emlékeztetett a napokban Nagy Attila, az Élelmiszerlánc-biztonsági Laboratórium Igazgatóság igazgatója. Akkor bebizonyosodott, hogy bizony létezik a kettős mérce, egyes vizsgált árucikkek itthon más összetételűek, többször gyengébb minőségűek voltak.

Magyarországhoz hasonlóan ugyanerre az eredményre jutott több kelet-közép-európai uniós ország hatósága is, ám a következtetések több esetben erősen megkérdőjelezhetők voltak, mert az elemzések nem egységes szempontok szerint történtek. Azóta az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja egységes alapelveket és vizsgálati módszertant dolgozott ki, és a mostani ellenőrzéseket már ezek alapján végzik.

Nagy Attila arról is beszélt, hogy tavaly az EU egy irányelv módosításával a kettős minőség kérdését jogellenesnek minősítette abban az esetben, ha a gyártó bizonyos objektív körülményeket nem tud felmutatni, amelyek a különböző termékeket indokolják. Ha van objektív oka annak, hogy a termékek eltérnek – például ha a nemzeti szabályozás vagy egy cég úgy alakítja ki a termékei receptúráját, hogy azok megfeleljenek a hazai fogyasztói igényeknek –, akkor ezt a különbséget jelölnie kell. A Nébih jelenleg a felmérés és a gyártókkal való egyeztetés fázisának közepén jár. Az említett 280 elemből álló termékkörben hús-, tej-, gabona-, sütő- és édesipari cikkek, üdítőitalok, tartós élelmiszerek, gyorsfagyasztott, hőkezelt és szárított élelmiszerek, néhány élvezeti cikk és alkoholos ital is van – százat a magyar, százat az osztrák és nyolcvanat a német piacról igyekeznek megtalálni és vizsgálni.

Dr. Nagy Attila, az Élelmiszerlánc-biztonsági Laboratórium Igazgatóság igazgatója szerint már most látszik, hogy a kiválasztott termékek jelölésének összehasonlítása során több esetben találtak összetételbeli eltéréseket.

A vizsgálat egy európai uniós projekt része, hazánk mellett több EU-tagország is végzi. Mint kiderült, nem kizárólag a kettős minőség felmérése a cél, hanem folyamatosan egyeztetnek a gyártókkal, forgalmazókkal, hogy megoldást találjanak a vitás kérdésekre. A nemzetközi felmérés ezentúl megoldásokat adhat a magyarországi jogalkotáshoz. Az értékelések nyomán az eredmények még az idén várhatók. (A történethez hozzátartozik az is, hogy a cégek úgy vélik, a néhány termék összetételében feltárt eltérések nem jelentenek automatikusan minőségbeli különbségeket, és nem értelmezhetők a fogyasztók megkülönböztetéseként.)

Három éve is kíváncsiak voltunk, és most is foglalkoztat bennünket: vajon más mogyorókrémet, joghurtot és fűszereket kapunk-e, és ezáltal másodrendű fogyasztók vagyunk-e? Vagy nincs különbség az azonos nevű élelmiszerek minősége, összetétele és íze között? Ahogy akkor, úgy most is a saját tapasztalatainkra is hagyatkoztunk az ismerősöktől hallott vélemények mellett: kóstoltunk magyar és osztrák natúr joghurtot, kisgyerekeknek való gyümölcspépet, citromos sört, dobozos kukoricát, halrudacskát és nápolyit is.

Rohoncig utaztunk egy szupermarketbe, aztán magyar megfelelőjébe, a Szombathely-széli élelmiszerboltba. Mindkét áruházban kapható azonos márkájú termékeket kerestünk – nem jártunk szerencsével minden esetben –, aztán összevetettük az összetevőit, tápértékadatait, egyéb feltüntetett információit, figyeltük a csomagolást és a kinézetet is.

Nem tartalmaz ízfokozót, tartósítószert és mesterséges színezőanyagot – ez olvasható az egyik ismert fűszergyártó grillfűszersójának zacskós változatán. Az összetevők, a felhasználási javaslat és a receptötlet is megegyezik a magyar és az osztrák csomagoláson. Az első különbség: a magyarok csak 30, az osztrák vásárlók 36 grammot kapnak a pénzükért. Az egyik legkedveltebb citromos sörital üdítő és sör keveréke – Rohoncon és Szombathelyen is vettünk egy-egy dobozzal. A kettő megjelenésében, illatában, ízében, a gyümölcsösségében és az összbenyomást, illetve az összetevőket nézve sem találtunk különbséget. Nem úgy, mint az áruházlánc saját márkás morzsolt csemegekukoricájánál: a magyar változat kalóriadúsabb, az osztrák több zsírt tartalmaz, a magyar éppen feleannyit, az osztrák kicsivel több fehérjét. A töltőtömeg megegyezik, és míg hozzáadott cukrot nem tüntetnek fel az osztrák kukoricán, a magyaron igen. Ennek ellentmond, hogy harsogó sárga, ízletes, ropogós kukoricaszemek lapultak a könnyen nyitható osztrák dobozban; halvány, íztelen, puhább társaik a konzervnyitóval nehezen bontható magyarban.

Saját márkás natúr joghurtból itthon csak 150 grammost találtunk, Ausztriában 250 grammost. Három százalék az előbbi zsírtartalma, az utóbbié 3,6 százalék. Fehér, egynemű, kissé híg, de finom, kellemesen savanykás ízű mindkettő. Az osztrák kicsit krémesebb és teltebb ízű. Végül nápolyit kóstoltuk: nem kellett szigorú kritikusnak lenni, hogy érezzük a különbséget, az ostya és a töltelék sem volt egyforma szerkezetű – nem nehéz kitalálni, hogy az osztrák javára –, miután kibontottuk a csomagolást.

Az Ausztriában kiszemelt, márkás biogyümölcspépből Magyarországon nem találtunk barack-alma-mangó összetételűt. Viszont míg az osztrák árun nem jelezték, a magyaron a következő figyelmeztetést találtuk: „a termék fogakkal való gyakori, hosszan tartó érintkezése fogszuvasodást okozhat”