Történelem alulnézetből

2018.03.28. 15:11

Könyvbemutatóval emlékeztek a kitelepített svábokra Lókúton

A kitelepítésre emlékezve könyvbemutatót szervezett a lókúti német nemzetiségi önkormányzat.

Müller Anikó Hanga

Surányi Mihály polgármester felidézte a falu „fekete napját”, a lókúti svábok kitelepítéséről. – 1948. április 18-a szomorú dátum volt a falu életében, ekkor hetvenhét családnak, háromszázhetvennyolc személynek egy batyuval kellett elhagynia otthonát, Németországba telepítették őket. Egy részük a bajorországi Hebertshausenbe került, ahol befogadták őket. Új hazájukban helyt álltak, megbecsülték őket, de Magyarország a kitelepítéssel egy értékes, munkaszerető, takarékos, törekvő népességet veszített el. Reméljük, hasonló időszak többé nem fordul elő, hogy ártatlan emberek szenvedjenek politikusok bűneiért, hangsúlyozta a faluvezető.

A könyvbemutatón a „fekete napra” emlékeztek

A helyi vonatkozású két kötet – a Sváb golgota és a Göröngyös utam a Bakonyalján – Kanyár Erika és Piller Ignácné Auer Katalin írása. Kanyár Erika személyes vallomással kezdte visszaemlékezését. Gyermekkorában gyakran járt nagyanyjánál, Navratil Istvánnénál, az ő emlékére kezdett foglalkozni a magyarországi németek kitelepítésével.

A kitelepítések történelmi hátteréről Kanyár Erika – középen – beszélt, mellette Novák Katalin és Surányi Mihály

– Otthon sokat hallottam erről, bár még az ötvenes években sem mertek igazán az emberek erről beszélni. Mikor megismerkedtem Pillerné Kati nénivel, sok olyan dolgot tudtam meg tőle, amiről a történelemkönyvek nem írtak. A kitelepítés a kollektív bűnösség, a tiszta nemzetállam megteremtése jegyében történt, mintegy száznyolcvanezer embert fosztottak meg vagyonától, közel kétszázötvenezer hold föld, a hatvanezer-négyszáz házból közel negyvenötezer került a magyar állam tulajdonába. Tragikus döntés volt az egyének számára, egy tollvonással semmisítették meg életük munkáját, mondta. Regényében egy idős sváb asszony visszaemlékezéseként dolgozta fel a tragikus történéseket, mindazok emlékezetére, a Bakonyalján és szerte az országban, a Kárpát-medencében, akik a kitelepítések szenvedő alanyai voltak.

A kötetekből Novák Katalin olvasott fel részleteket, mellette Kanyár Erika és Surányi Mihály

A kilencvennégy éves Pillerné Kati néni kötetét Kanyár Erika az alábbi gondolatokkal ajánlotta az olvasók figyelmébe. – Sok történelmi korban úgy éli az életét az ember, hogy nincs is tudatában, az ő sorsa is része a történelemnek. Vannak emberpróbáló nehéz korok, melyek a történelem kegyetlen arcát mutatva átgázolnak az egyén életén. E memoárkötet Kati néni vallomása a svábok kitelepítésének kataklizmájáról, mely durván beleszólt az életébe. Igazságtalanságként élte meg, hiszen ekkor már a kettős identitás volt jellemző a németségre. Bár németül beszélt, magyarnak érezte, vallotta magát, élte a kisemberek hétköznapi életét, küszködve a mindennapi falatért, senkit nem bántva. Ennek ellenére megfosztották vagyonuktól, kiűzték sajátjuknak érzett hazájukból, ahol őseik több száz esztendeje találtak otthonra. A két felbecsülhetetlen értékű kötetből olyan kort ismerhetünk meg, személyes vallomásokkal, átélt élményekkel tűzdelve – mondhatni, történelem alulnézetből – melynek ma már kevés élő szemtanúja van.

Kati néni gyalog, vonattal, sok megpróbáltatás után érkezett haza kisgyermekével Fotó: Müller Anikó Hanga/Napló

Az ünnepi könyvbemutatón a két kötetből megrendítő részleteket olvasott fel Novák Katalin, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke és közreműködött a hárskúti német nemzetiségi énekkar.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget