2019.03.25. 11:35
A világháborúkban elesett hősökre emlékeztek Olaszfaluban
Mély gyászban, méltósággal tisztelegtek az egyházi, a települési elöljárók, a hozzátartozók, barátok a két világháborúban elhunyt hősök márványtáblája előtt és emlékeztek a „Fájdalmas péntekre”, amikor 1945. március 23-án a visszavonuló oroszok harminckét ártatlan – többségében fiatal, hárman mindössze tizenhat évesek voltak – embert lőttek agyon.
Az egyházközség nevében – balról – Piedl László, Dékány Árpád Sixtus és Brevics István koszorúzott
Fotó: Müller Anikó Hanga
A megemlékezés szentmisével indult, melyet Dékány Árpád Sixtus emeritus ciszterci apát, helyi plébános celebrált. Ovádi Péter országgyűlési képviselő beszédében a gyász néma csendjéről szólt, melyben mindenki keresi a válaszokat a miértre, mert azon a napon az emberi lelketlenség és kegyetlenség felülírta az élet természetességét.
– Emberek döntöttek más emberek életéről. Mérlegelés nélkül, pillanatok alatt. Családok, barátok emlékezetébe, egy közösség történelmébe ejtettek fekete és véres bejegyzést, megkeserítve azok életét, akik itt maradtak. A Fájdalmas péntekre nincs magyarázat, ahogy ártatlan emberek meggyilkolására sosem lesz, hangsúlyozta. Kérdéseket tett fel, melyek megválaszolhatatlanok. Elgondolkodott azon, mi lett volna a hivatásuk, sorsuk a gyilkos sortűz áldozatainak. Talán leendő helyi tanár, vagy orvos, pap, polgármester, kereskedő, bölcs földműves? Kiemelte, nem szabad elmerülni a történtek meg nem értésében, hanem meg kell ismertetni a múlt eseményeit a falu fiataljaival, hogy tanulják meg tisztelni, becsülni mások és saját maguk életét is. A falu minden évben emlékezik, nem feledve az orosz tiszt mondatát, „háborúban sok minden megtörténik, tévedés is.”
Az emlékezést mélyítették a zirci származású költőnő, Vesztergom Andrea verssorai. Az ünnepi műsorban közreműködött Szakács Ildikó és a helyi Szivárvány kamarakórus Jakabné Kiss Éva vezényletével. A templomban gyertyákat gyújtottak az áldozatok lelki üdvéért, a templomkertben az emlékhelyen az önkormányzat nevében Boriszné Hanich Edit polgármester és Ovádi Péter, az egyházközséget képviselve Dékány Árpád Sixtus, Brevics István és Piedl László, a német nemzetiségi önkormányzat nevében Csényi Ildikó aljegyző és Tóth Ildikó elnök, a Zirci Országzászló képviseletében Bittmann Károly és Máj János koszorúzott, majd a családtagok tették le a gyász virágait.
A tragikus eseményeket a szemtanúk elmondása alapján a néhai helyi plébános, Mozsgai József Tádé atya dolgozta fel, mondván, az emlékezetben is, a szívekben is éljenek az áldozatok. Zárómondatában felvetett egy kérdést, mit szólna napjainkban ezekhez az eseményekhez a hágai Nemzetközi Bíróság, mert az eset népirtás volt és a háborús bűnök nem évülnek el.
