Mondjatok időben nemet – a kitelepítésre emlékeztek Bándon

Drexler Miklós 10 éves volt, amikor ez a szörnyűség történt, és az ismerőseivel, sorstársaival az anyaföldről való száműzetést az emberi jogok legsúlyosabb megsértéseként élte meg.

– 10 éves voltam és soha nem fogom elfelejteni a könnyeket a szememben, valamint a hazától való búcsút a herendi vasútállomáson. Senki nem tudta, hogy vajon valaha viszontlátjuk-e még a mi Bándunkat, nagyszüleinket, rokonainkat, keresztapáinkat, a falusiakat. Gyerekként még nem tudtuk az akkori tragikus eseményeket igazából felfogni. Évekkel a száműzetés után is még élt a remény az emberekben, hogy valaha hazatérhetnek. Voltak olyanok is, akik a csomagjaikat éveken át érintetlenül hagyták a hazaútra várva.

Természetesen hiába. A régi bölcsesség ismét beigazolódott: Egy öreg fát nem lehet átültetni, ugyanis a gyökerei már mélyen az anyaföldbe fúródtak – írta visszaemlékezésében a ma már 80 éves Drexler Miklós, akinek sorait Sudár Mátyás a Lovassy László Gimnázium német nemzetiségi tagozatos tanulója olvasta fel.

Schindler László, Bánd Német Önkormányzatának elnöke beszédében felidézte, hogy közel 240 ezer magyarországi németnek kellett elhagynia az országot az elűzetéskor, és azért is kell emlékeznünk, hogy ez még egyszer ne következhessen be. A megemlékezésen közreműködött még Kovács Lilla és a Bándi Német Nemzetiségi Dalkör.

Az ünnepség végén a települési önkormányzat és a német önkormányzat képviseletében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, a jelenlévők pedig egy-egy mécsessel fejezték ki együttérzésüket.