Őrzik és ápolják Pap Kovách Gábor püspök emlékét Vilonyán

Steinbach József református püspök igehirdetésében az Úr közelségét hangsúlyozta. – Az Úr közel van, eljött, és eljön újra, teljessé tenni azt, ami töredékes. Az Isten közelsége az imádságon keresztül is megtapasztalható – fogalmazott. Hozzátette, Pap Gábor számos településen szolgált és képviselte az Úr közelségét: részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, országgyűlési képviselőként is dolgozott a közéletben, és 21 éven át volt a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

Ovádi Péter, a térség országgyűlési képviselője (Fidesz–KDNP) kiemelte, Pap Gábor egész életében a köz szellemi és erkölcsi gyarapítását tartotta fontosnak, döntéseiben a becsület és a hazaszeretet vezette. Példája mutatja, az, hogy valaki kimagasló eredményeket érjen el, és életét közösségének szentelje, elsősorban az emberi nagyságon múlik. Hozzátette, Vilonya becsben tartja saját és nemzeti örökségeit.

Fésüs Sándor polgármester köszöntőjében kiemelte, a település legismertebb szülötte Vilonyáról püspökként sem feledkezett meg. Hozzátette, emlékét ápolják a településen: a Séd parkban mellszobrot állítottak tiszteletére, a település új utcája Pap Gábor nevét viseli.

A vasárnapi istentiszteleten köszöntötték Bikádi László Károly református lelkipásztort, aki huszonöt éve végez lelki szolgálatot a térség településein.

Az istentisztelet után felavatták a Pap Gábor tiszteletére létrehozott emlékszobát, és megnyitották az életét bemutató kiállítást egykori szülőházában, a parókián. Fritz Beke Éva teológus beszédét távollétében olvasták fel. Hangsúlyozta, az emlékszoba felavatásával jelképesen is hazatért Vilonyára Pap Gábor. A tárlat számos korabeli dokumentummal mutatja be a püspök életútját. Az avatóünnepségen közreműködött a Vilonyai népdalkör, részt vett Pap Szilárd, Pap Gábor hatodik generációs leszármazottja.

Elhangzott, Pap Gábor lelkészi családba született 1827-ben Vilonyán. Pápán és Bécsben tanult, majd részt vett a szabadságharcban. Az osztrák hadifogság után tért haza és kezdte meg lelkészi hivatását: Balatonudvariban, Arácson, Litéren, Vörösberényben is szolgált. 1874-től haláláig református püspök. 1876-tól a főrendi ház tagja, szépirodalmi, bölcseleti és gazdasági írásokat publikált lapokban. A püspök 1895-ben hunyt el Komáromban.