Bittera Gyula elhozta Tihanyba a levendulát

A járvány miatt szűk körben emlékeztek idén a neves személyiségre, amiről ezúttal Varró Szilvia az alapítvány képviseletében tájékoztatta lapunkat. Felidézte, 1893. február 9-én született Bittera Gyula gyógynövénykutató, vegyészmérnök, az első magyar illóolajgyáros, aki meghonosította Tihanyban a levendulát. Ezzel olyan örökséget hagyott ránk, amely halhatatlanná tette. Álma az volt, hogy hazánk illóolaj- és gyógynövény-nagyhatalom legyen, ezért mindennap óriási hittel dolgozott.

– Elfeledett életútját a tihanyi székhelyű Bittera Gyula Alapítvány szívós munkával felkutatta és kutatja ma is. Életművét az Illatok házában, az Illatos időutazás című kiállításon lehet megnézni, az általa tervezett rézlepárlókkal együtt, amelyeket az alapítvány újíttatott fel – fogalmazott Varró Szilvia. Mint mondta, a neves személyiség nevét viselő alapítványt 2016-ban hozták létre, a levendula tihanyi meghonosítójának emlékére, tiszteletére, hogy szellemi örökségét feltárják, bemutathassák, a példaértékű munkásságot elismertessék.

Varró Szilvia örömmel említette meg, Tihanyban idén már köztér is viseli Bittera Gyula nevét, akiről elmondta, már az 1920-as évek elején felismerte az illóolajnövények hazai termesztésének és feldolgozásának lehetőségét, látta, hogy a klíma, a talaj alkalmas erre.

Ezzel azon kevesek közé tartozott, akiknek különleges értékeket sikerült kihozniuk a magyar földből. Elhangzott, Bittera úgy gondolta, a hazai illóolajipar létjogosultságát, külföldi elismerését csak úgy lehet elérni, ha itthon is sikerül világszínvonalú termékeket előállítani, exportálni. Ezért 1919-ben a Magyar Általános Hitelbankkal létrehozta az első magyar illóolajgyárat Kaposvári Illóolajgyár néven, amely gyógy- és ipari növényekből nyert illóolaj előkészítésével, exportálásával foglalkozott. Ezeket az olajokat főként saját telepein termelt vagy vadon termő gyógy- és ipari növények feldolgozásával nyerte ki. 1936-ban már Budapesten vett egy üzemépületet, ahol tovább dolgozott. Akkortól kezdve ottani gyárának, illetve számos mezőgazdasági telepnek, feldolgozóüzemnek irányítója, szervezője, miközben euró­pai hírű szaktekintély lett. Illóolajok előállítása mellett foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével is. Vállalatában 1949. december 28-ig dolgozott, amikor a gyárat államosították.

A megemlékezésen kiderült továbbá, külföldi szakmai útjain tanulmányozta a speciá­lis termesztési körülményeket, a feldolgozás módszereit. Külföldről nemesített növényeket, vetőmagokat hozatott be, például borsosmenta-magot Angliából, levendulamagot Franciaországból, köménymagot Hollandiából. Szoros kapcsolatban állt mások mellett a Gyógynövény-kísérleti Intézettel, a magyarországi bencés szerzetesrend termelési szakembereivel.

– Amikor a dél-franciaországi levendulaültetvényeket meglátogatta a Földközi-tenger partvidékének lankáin, a Balaton vidékére gondolt. Megfigyelte, hogy a levendulák az ottani lejtős, mediterrán klímájú domboldalakon virágoznak a legjobban. Több talajvizsgálatot végzett itthon, és végül Tihany mellett döntött. A Csúcs-hegy napsütötte oldala a klíma, a talaj és a sok napsütés miatt ideális helynek bizonyult – utalt a növény meghonosítására Varró Szilvia. Hozzátette, Bittera az 1920-as évek elején Franciaországban vásárolta meg a levendulamagokat, melyeket végül eljuttattak a tihanyi földbe, ahol ki­váló minőségű termést hoztak.

A kérdésre, hogy minek köszönheti a tihanyi levendula a világhírt, Varró Szilvia közölte, a híres Ernest Guenther 1937-ben Föld körüli utazásra indult, hogy felmérje az illóolajok birodalmát, és tapasztalatait a The Essential Oils (Az illóolajok) című sorozatban foglalta össze. Ezekben korának kiemelkedő kémikusai, szakemberei közül hazánkból Bittera Gyulát emelte ki, akinek illóolaj-termelő munkájáról hosszan írt. Megállapította, a tihanyi levendula legfontosabb jellemzője, a linalil-acetát-tartalom a franciát is felülmúlta, és a többi is kiváló eredményt mutatott. E tanulmány a tihanyi levendulát világhírűvé tette.