Aggódás helyett közös imádság – Beiktatták Szabó J. Róbert esperest

Mint Bencze Éva presbiter köszöntőjében elmondta, százhúsz éve nem fordult elő, hogy litéri lelkész a megyei egyházközség élére kerüljön.

Szabó J. Róbert 2013-ban költözött családjával Litérre, hogy ott legyen református lelkész. Mint köszönőbeszédében leszögezte, mellette álló családja, a litéri gyülekezet inspiráló közössége, valamint az egyházmegye lelkészi karának és gyülekezeteinek segítségével jutott el odáig, hogy a Veszprémi református egyházmegye espereseként is folytathatja szolgálatát. A folytatás egyben azt jelenti, hogy viszi tovább elődje munkásságát; Császár Attila elérte, hogy az egyházmegyében rend és béke lett.

A Dunántúli Református Egyházkerületben öt egyházmegyében került sor tisztújításra.

Steinbach József püspök igehirdetésében Jézust idézte a viharos tengeren, amikor tanítványait kérdezte: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Pál apostol is azt írta: „Sohase aggódjatok!” Hát akkor mit tegyünk ilyen évek után, amikor sok minden miatt aggódtunk, sok mindentől féltünk? Az új hatéves ciklus kezdetén ugyanaz a fő program, hirdette többször is a püspök: „Aggódás és félelem helyett imádság.”

Mi is az imádság? Egyrészt Isten magasztalása, amellyel kifejezzük, hogy a kaotikus világban ő a rend és az élet ura. Az imádság könyörgés is; a hasadt emberélet Isten nélkül nem teljes, áldása nélkül nem engedhetjük el. Hálaadás is kell hogy legyen az imádság; bármilyen helyzetben vagyunk, először azt vegyük észre, mennyi mindenünk van! Ezek után járulhatunk az élő Isten elé a kéréseinkkel, mindazzal, amivel küzdünk. Tehát aggódás helyett imádság!

Esperesi székfoglalójában Szabó J. Róbert arról beszélt, hogy a hívő ember fontos küldetése józanul, kegyesen, igazságosan élni, hiszen nincs más szabadító, egyedül az Úr. A Krisztust elutasító világban, ahogyan nő a sötétség, úgy nő a személyes bizonytalanság. Azért imádkozzunk, hogy mindennek sikerüljön ellenállni, a kérdésekre biblikus, bölcs válaszokat találni. Az új esperes előretekintő programot is hirdetett a következő hat évre: közösségépítést, egymásba kapaszkodó iskolarendszert, az egyházi intézmények jobb beágyazódását, valamint útkeresést az önfenntartásra.

A székfoglaló után az istentisztelet ünnepi közgyűléssé alakult, majd miután befejeződött, a jelenlévők szeretetvendégségen vettek részt.