Gobbi Edére, Gobbi Hildára és Ferenczi Sándorra emlékeztek a pápai városbarátok

Az eseményen vetítettképes előadás keretében Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a PVE ügyvivője az idén 135 esztendeje született Gobbi Ede (1887–1963) huszártiszt, mozivezető, második világháborús embermentő, valamint az éppen kettős évfordulók előtt álló Ferenczi Sándor (1873–1933) pszichiáter, idegorvos, huszárezredorvos, a magyarországi pszichoanalízis megteremtője életéről, pályafutásáról, továbbá a hozzájuk közvetlenül kapcsolódókról tartott ismertetést az érdeklődőknek.
Mint elhangzott, Gobbi Ede 1887-ben született Budapesten. Iskolái elvégzése után a Magyar Jelzálog Hitelbank kötelékébe lépett. 1910-ben megnősült és apósa üzletében dolgozott. Az első világháborúban a pápai 7. huszárezred tisztjeként szolgált, majd főhadnagyként szerelt le. 1930-tól kezdve a filmszakmában tevékenykedett.  Gazdasági vezetőként több nagy pesti és vidéki színház üzemvezetője és irányítója volt. Később vidéken telepedett le és a pápai Corso mozi vezetőjeként tevékenykedett 1942-ig. Ekkor tartalékos tisztként reaktiválták, századossá léptették elő és a pápai 20. Kiegészítő Parancsnokságra vezényelték, mint a zsidó munkaszolgálatos sorozás vezető tisztjét. Így kezdődött meg Gobbi Ede háborús karrierje, amelynek száz és száz ember köszönheti maga és családja életét. 
Sorozó tisztként nap mint nap találkozott a munkaszolgálatra behívott zsidók csoportjaival, s nem nézhette, de nem is nézte tétlenül azt az embertelen bánásmódot, amelyben részük volt. Látva, hogy öregeket, betegeket egyaránt munkaszolgálatra, menetszázadra soroznak, kirendelte a sorozóbizottság mellé Mezei ellenőrző orvost. Így sikerült elérnie, hogy csak a rendeletben előírt korosztályokat vonultatták be. Ezért azok, akik nem nézték jó szemmel humánus akcióit, feljelentették. Csak nehezen sikerül tisztáznia magát, szigorú megrovásban részesítették, Mezei doktort pedig a szombathelyi hadbíróság két hónapi fogságra ítélte.
Gobbi Ede századost később rehabilitálták, és még abban az évben áthelyezték Budapestre az I. Hadtestparancsnoksághoz, ahol a zsidó munkaszolgálatosok ügyeit intézte. Emberséges bánásmódja miatt, s mert néhány idevágó parancsot valósággal szabotált, két év alatt három feljelentés érkezett ellene. Kétszer állították hadbíróság elé, de mindannyiszor sikerül tisztáznia magát, olyannyira, hogy később mint kormánybiztost, őt rendelték ki a Pesti Izraelita Hitközség mellé, mint a munkaszolgálatos ügyek legfőbb intézőjét. Ebben a beosztásban is igyekezett minél több embert menteni a sorozás, az elhurcolás alól. Munkájában nagyon sok segítséget nyújtott neki leánya, Gobbi Hilda, az antifasiszta ellenállás aktív résztvevője. Ő a következőket mondotta apjáról: „Apám nem volt hős, de még tudatos antifasiszta sem. Belső humánum vezette, és természetesnek tartotta, hogy aki hozzá fordul segítségért, lehetőségeihez képest megtegyen mindent érte. Amikor eléje került a behívott munkaszolgálatosok névsora, egyszerűen kiemelte a behívókat. Később már tudatosan, nagy mennyiségben csempészte ki az előre aláírt és lepecsételt felmentő cédulákat segítőtársainak. Találkozóhelyük a Hadtestparancsnokság szomszédságában működő »Kis piszkos« néven ismert kocsma volt.”
Persze ennél sokkal kockázatosabb akciókban is részt vett, a nyilas hatóságok pedig – szerencsére az utolsó pillanatokban – letartóztatták. Ő azonban kihasználva az utolsó órák zűrzavarát – fegyverét elfelejtették elvenni tőle –, az őrök szeme láttára kisétált az épületből. Másnapra Pest felszabadult.
Gobbi Ede alakjának, példás tetteinek felelevenítésén túl természetesen a magyar színház- és filmtörténet egyik legérdekesebb, legeredetibb és legközkedveltebb személyiségéről, Gobbi Hildáról is megemlékezett Kerecsényi Zoltán. Elhangzott, hogy 2023-ban neki is évfordulója lesz, születésének 110., halálának 35. évfordulója.
- 2023 nemcsak a Gobbi-évfordulók és a Petőfi-bicentenárium miatt lehet visszaidézésekre sarkalló, de a magyar, továbbá a nemzetközi pszichoanalízis történetének hajdani kiemelkedő egyénisége, a jövőre 150 éve született és 90 esztendeje elhunyt Ferenczi Sándor kapcsán is – hívta fel a figyelmet Kerecsényi Zoltán.

Ferenczi Sándor már gyakorló idegorvosként megismerkedett Freud műveivel, elsőként az Álomfejtéssel. Személyesen Bécsben találkoztak először 1908-ban. Ferenczi javaslatára alakították meg 1910-ben, Nürnbergben a pszichoanalitikusok nemzetközi egyesületét. 1913-ban az ő szervező munkája eredményeként jött létre a magyarországi pszichoanalitikusok egyesülete is.
Neve külföldön is hamar ismertté vált, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja, Thomas Mann (1875–1955) a József és testvérei című regényének írása közben Ferenczivel levelezett a szereplők lélektani hátteréről. 
Az első világháború során Ferenczi csapatorvosként szolgált, így gyakorlati pszichoanalitikus tevékenységét meg kellett szakítania, azonban továbbra is művelte a pszichoanalízis elméletét. 
Éppen Freud egyik alapvető írását fordította és saját koncepcióját alakította Pápán, amikor meglátogatta őt tanítómestere: „Ezek az ötletek lassanként egy ontogenetikai és filogenetikai elméletté kristályosodtak ki, melyet módomban volt Freud professzornak, mikor katonai állomásomon (Pápán) meglátogatott, előadni…”
Ferenczi Sándor még 1915-ben, pápai szolgálata idején megjelentette a Freud-tanulmány fordítását saját bevezetőjével. Töretlen munkabírása máig elismerésre méltó, hiszen háborús, keserves mindennapjain túl mindig tudott időt szakítani az elméleti tevékenységre is. Csapatorvosi munkájának tapasztalatai beszüremlettek teoretikus kutatásaiba; ő volt az első tudósember, aki tüzetes vizsgálat tárgyává tette a háborús neurózisokat. Emellett az is említésre érdemes, hogy a Pápai Királyi Honvéd Huszár Ezred főorvosaként egy tífuszjárványt is elfojtott Pápán.