Nehéz időszak, kis megnyugvással

A reggeli köd lassan eloszlott a napsütésben, így többen rövid ujjú pólóban emlékeztek elhunyt szeretteikre. Akik családostól látogatták meg a hantokat, gyerekeiknek felmenőikről meséltek. Unokatestvérek, rég nem látott rokonok találkoztak, beszélgettek a sírkertben, míg mások egy-egy fejfánál egyedül álltak hosszan, némán, gondolatok ráncolta homlokkal. 

– Nehéz ez az időszak nekem. Nemrégiben hunyt el a férjem. Mindketten kórházban voltunk műtétek miatt, ő már nem tért onnan haza. Mindennap kijövök a sírjához, nekem ez jelent egy kis megnyugvást. Mindenszentekkor az anyósomra, az apósomra, a dédikémre is itt emlékezek, és egy távolabbi rokonra is gondoltam. A családtagjaim, a gyerekek messzebb laknak, ezen a hétvégén nem tudtak eljönni a zirci temetőbe, de a nevükben is hoztam virágokat – mondta el szemeit törölgette Mátrainé Kukoda Etelka, miközben megmutatta a kosarába készített díszeket.