Csak elméletben teljesült a nők egyenlősége a szocializmusban

Porga Gyula polgármester bevezetője és köszöntője után Nagy Szabolcs, a MNL Veszprém Vármegyei Levéltárának igazgatóhelyettese beszélgetett a témáról Tóth Eszter Zsófia történésszel, akinek fő kutatási területe a második világháború utáni magyar társadalomtörténet. A szakember a nők egyenjogúsága kapcsán felidézte, a hölgyek szerepe az első világháború idején a hátországban erősödött meg, azonban a teljes körű választójogot és az egyetemen való tanulás lehetőségét csak a második világháború után kapták meg Magyarországon. Elmondta, a nőnap baloldali gyökerű, és fontos ünnep volt a diktatúrában is, amely gyakran hangsúlyozta a nők egyenjogúságát, a gyakorlatban azonban legtöbbször erőltetett intézkedéseket hoztak, sokszor a nők szándékaival ellentétesen. Tóth Eszter Zsófia úgy vélte, ma már a családi értékekhez kötve lehet ünnepelni ezt a napot. 

A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1956-os forradalmat követő megtorlás részeként voltak diáklányok, akiket kirúgtak az iskolából, és később érettségizhettek le. Leszögezte, a diktatúra alatt nem volt lehetőség arra, hogy családanyaként otthon legyen a nő, mindenkinek dolgoznia kellett. Az ötvenes években például a szülés után hat héttel vissza kellett térniük a nőknek a munkába, a rendszer célja ezzel az volt, hogy minél előbb megkezdődhessen a gyermek kommunista állampolgárrá nevelése. 

Nagy Szabolcs kérdésére, milyen új hivatások nyíltak meg a nők előtt a szocializmusban, Tóth Eszter Zsófia elmondta, a mérnöki és orvosi pálya teljesen nyitottá vált számukra, sőt, egyes szakmák, például a gyermekorvosoké, szinte teljesen elnőiesedett a korszak végére. Kitértek arra is, szovjet minta alapján a Rákosi-korszakban traktorista nőket képeztek, a furcsa társadalmi kísérlet azonban nem vált be, ennél sikeresebb kezdeményezés volt a hetvenes évek végétől, amikor nagyobb számban képeztek ki nőket buszsofőrnek. Nagy Szabolcs kérdésére, milyen szándékkal és hogyan kommunikált a politika a családokat, nőket érintő kérdésekben, Tóth Eszter Zsófia elmondta, a fiatalok számára a szexualitásról a legfőbb forrás az Ifjúsági Magazin volt. A lap szerkesztőségi álláspontjában azonban mindig a politikai elvárások fogalmazódtak meg. A rendszer erkölcsi elvárásai közé tartozott például ezen a téren, hogy házasság előtt ne éljen nemi életet a férfi és a nő. 

Nagy Szabolcs zárszavában egy történeti érdekességet osztott meg a résztvevőkkel: bár a kommunizmus büszkén hirdette a nők egyenjogúságának ügyét, a Tanácsköztársaság utolsó időszakában éppen a nők lázadtak fel elsőként a rendszer ellen. Országszerte több nőtüntetést is tartottak, amelynek Várpalotán halálos áldozatai is voltak.