Van lehetőség a kiengesztelődésre

– Virágvasárnap egy különleges eseményt, élő passiót szerveztek.

– Az egyház liturgiájában kiemelt szerepe van a virágvasárnapnak, amikor Jézus Jeruzsálembe való nyilvános bevonulását ünnepeljük. Az emberek ujjonganak, pálmaágakat lengetnek, ruháikat Jézus elé terítik. Királyként ünneplik Jézust, akit hallottak tanítani, látták a csodáit. Részesei voltak annak, amikor halottat támasztott fel, vagy éppen annak, hogy több ezer embert csodálatos módon táplált. Örülnek, mert jó király. Mások azt is látják, hogy rendkívüli tanító, akár még próféta is. Azonban csak nagyon kevesen látják, hogy ő a Messiás, bár Messiásként üdvözlik. Szamáron jön, az egyszerű ember képviselője, Isten küldötte. Istennek a Messiása, nem az emberé. Ez a szembesítés bevezet bennünket a nagyhét szertartásaiba.

– Úgy tudom, sokan készültek erre az alkalomra.

– Megrendítő, hogy hónapokon keresztül nyolcvan-kilencven önkéntes készült a városi passióra, sokan segítettek, rengetegen eljöttek. Nemcsak programot szerveztünk, hanem Isten misztériumát akartuk megjeleníteni, úgy, hogy mi magunk legyünk részesei annak, ami után vágyakozunk. Jézus szenvedésének állomásait követjük, közben a saját élethelyzeteinket fedezzük fel egy ünnepi lakomában, elárulásban, kétségbeesésben, magányban, vagy abban a hangulatingadozásban, hogy egyszer azt kiáltják, „hozsánna Dávid fiának”, pár nap múlva pedig azt, hogy „feszítsd meg”. Ha bárki megkérdezné, hogy meg akartad-e feszíteni Jézust, biztos azt válaszolná, ő nem. És mégis megfeszítik. Ez az a dráma, ami az Isten és az ember között van, ezt oldja fel húsvéttal Jézus Krisztus.

– Hogyan készültek húsvét ünnepére?

– Az egyház hagyományában, a keresztény kultúrában a nagyböjti időben negyven napig készülünk, imádsággal, böjttel, alamizsna adásával. Őszinte bűnbánatot tartunk, szeretnénk felismerni bűneinket, korlátainkat, sebzettségünket, meg akarunk térni. A megtérés nemcsak elismerése a rossznak, nemcsak alázat, hanem egy teljes irányváltás az életünkben. Afelé fordulok, aki az élet. A nagyböjtben ezt tettük. Örülök annak, hogy a főegyházmegyében nagyon sok helyen voltak lelkigyakorlatos beszédek, gyóntatás, sokan éltek a nagyböjti imádságokkal, a keresztútjárással. Én azzal igyekeztem segíteni a felkészülést, hogy öt alkalommal katekézist tartottam a Károly-templomban. Arról beszéltem, hogy ismerjük fel azt, aki élettel ajándékoz, bűnbánatra hív, megbocsát. A megbocsátás és a kiengesztelődés sokszor összemosódik életünkben. A megbocsátás Jézus parancsa szerint kötelező, hogy lesz-e ebből kiengesztelődés, sok minden máson, másik személyen is múlik.

– Az egyház biztosan megtervezte már a szent napok liturgiáját, a szentmiséket.

– A készülés jelenti a liturgia által megkívánt körülmények biztosítását, az eszközök, tárgyak méltó előkészítését, a liturgikus cselekmények begyakorlását, és főként az egyes napok szentírási szövegeinek átolvasását, mert ezeken keresztül az ünnep tartalma föltárul előttünk. A nagycsütörtöki olajszentelési misén, amelyre meghívtam az egyházmegye papságát, együtt imádkozunk az olajért, amelyet megáldunk, és amellyel a keresztelendőket, bérmálkozókat, betegeket meg tudjuk kenni, Isten szeretetének jeleként. Ezen a misén évről évre az egyházmegye papsága a hívek jelenlétében megújítja ígéretét, ez erővel tölti el a papságot és a híveket. Az utolsó vacsora estéjén megjelenik a lábmosás mint isteni gesztus, amikor Jézus lehajol és megmossa a tanítványai lábát. Nagypénteken passióolvasás és keresztútjárás van, Jézus Krisztus szenvedésének állomásaira figyelünk. Szombaton az imádságon kívül az egyház nem végez liturgiát. Isten csendben van, az ő fiában vállalta a halált. Úgy tűnik, minden elveszett, de valójában Isten feltámasztja őt. Jön a nagyszombat éjszakája, szertartása, a húsvétvasárnap öröme. A liturgián, szentírási szakaszokon keresztül felfedezzük, hogy Isten megbocsátott, szükséges a megbocsátás, és azt is, hogy van lehetőség a kiengesztelődésre. Isten meggyógyítja, újjáteremti a szabadságunkat. Olyan kapcsolatokat is, amelyekről úgy tűnik, hogy nincs jövőjük, meghaltak, de Isten életre tudja támasztani azokat. Hiszünk abban, hogy Isten Jézus erejével új vágyakat ültet belénk. Új bátorságot, örömöt ad, ezáltal van bátorságom odamenni ahhoz, akit megbántottam. Nem a sebeink miatt, hanem a feltámadás öröme alapján.

– A szomszédunkban továbbra is háború dúl. Miként válhatunk a béke eszközeivé?

– Húsvét ereje, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életünkben van lehetőség a kiengesztelődésre. A háború ilyen. Ott csak sebek vannak, fájdalom, reménytelenség. Ha azt keressük, kinek van igaza, nem mindig tudnánk megmondani, de nem is ez a feladatunk. Hanem az, hogy békére törekedjünk, mert a békében megszületik az igazság magva. Amikor ellentétről beszélünk, a szomszédos országban lévő háborúra gondolunk. De magunkban is megvívjuk mindennapi harcainkat, háborúinkat. Van, aki szimpatikus, van, aki nem. Van, aki megbántott, van, aki rivális, van, aki elvette a lehetőségemet, és kérdés, hogyan viszonyuljak hozzá. Ez a mi háborúnk. A mi háborúságainkban sincs más lehetőség a megoldásra, csak Jézus Krisztus, a megbocsátás. Az az ember, aki a megbékélést, békét szorgalmazza, hisz Jézus Krisztusban, aki értünk meghalt és feltámadt.

– Mit tud az egyén, mit tudunk mi tenni?

– A békét szorgalmazni úgy tudjuk, hogy próbálunk tájékozódni. Nemcsak érdekek mentén gondolkozunk, hanem az ember szemével. A szülő, édesanya, feleség, gyermek szenved. Ha van elég erő, a közhangulat formálása is segítséget jelent egy társadalmi kérdés megválaszolásában. Akik találkoztak a megbékéléssel, akiknek Isten megbocsátott, akiknek a szívükben béke van, a másik emberre is békességgel néznek. Gyakran elhangzik, hogy semmit sem tehet az egyén, amikor nagyhatalmak döntenek. Ez nem igaz. Mert ha én a békére törekszem, bennem béke van, a világnak egy pontján, akkor az én kapcsolataimban is béke lesz.

– Vannak, akik húsvétkor is betegséggel, fájdalommal, szenvedéssel küzdenek.

– Húsvét számukra is erőforrás. Érdekes, hogy Jézus nem minden esetben gyógyít meg minden betegséget. Azt mondja a Szentírás, hogy magára vett minden betegséget, minden bajt. Sokszor ott volt a szenvedő ember mellett. Lehet, hogy nem gyógyította meg, de együtt szenvedett vele. Mi is ezt tehetjük. Nem tudunk minden betegséget, minden szegénységet, minden szociális problémát megoldani – persze, amit megtehetünk, azt kötelességünk megtenni. Sok esetben egy szenvedő mellett eltöltött óra óriási ajándék a megbékélésben, a reménység újraéledésében. A szenvedés, a betegség, a magány nagyon meg tudja csorbítani az ember reménységét a jóban, a Jóistenben, a másik emberben. Ha van valaki, aki segít, vigasztal, a remény újjá tud éledni. Nekünk, erőseknek a remény embereinek kell lennünk, és ezt azt erőt nem magunkból, hanem keresztény hitünkből merítjük. Őseink hite a jövő reménye, mondjuk, és ez így van.

– Húsvétkor a különböző felekezetek tagjai úgy köszönnek egymásnak: Krisztus feltámadt. Az a válasz rá: Valóban feltámadt. Jelentheti ez a hit, az ökumenikus gondolkodás erősödését?

– Vannak tájegységek, felekezetek, ahol ez a húsvéti köszöntés ma is eleven. Ez egy köszöntés, és egyben hitvallás, megvalljuk az Istenbe vetett hitünket. Azt jelenti, hogy hiszek a feltámadásban, és úgy tekintek rád, hogy te is hiszel benne. Számunkra egy új közös kapcsolatot jelent. Milyen jó lenne, ha ez a köszöntés erővel elhangzó gondolat lenne!

– Lapunkban is beszámoltunk róla, hogy húsvét ünnepére megnyílik a felújított Szent Mihály-főszékesegyház.

– Nagy öröm, hogy idén együtt ünnepelhetünk a paptestvérekkel, hívekkel a megújult főszékesegyházban, amely nagyon szép lett. Együtt ünneplünk Krisztus testvéreiként nagyszombat éjszakán, amikor a feltámadás fényében olvassuk a Szentírást és megvalljuk hitünket. Nagy öröm, hogy két év szünet után ismét a székesegyházban lehetünk. Mióta Veszprémben vagyok, valójában húsvétot nem tudtam hagyományos módon ünnepelni a székesegyházban. 2020-ban jött a Covid, 2021-ben is csak szűk formában ünnepeltünk, tavaly pedig már a munkálatok folytak. Az idei lesz az első élő ünneplés a hívekkel együtt. A nagycsütörtöki olajszentelési misén megáldjuk a székesegyház eddig elkészült részeit, az altemplomban még folynak munkálatok. Jövőre el kell készülnie a Szent György-kápolnának, a Gizella-kápolnának, a teljes várfelújításnak pedig 2025 végéig, reményeink szerint így is történik. Nagycsütörtöktől május 12-ig csak a liturgiák idejére lesz nyitva a székesegyház, mert hétköznap még dolgoznak a szakemberek. Turisztikai és zarándokszempontból nézve május 12-étől lehet látogatni, akkor lesz az átadás.

– Ferenc pápa április végén Magyarországra érkezik. Egészségi állapota nem engedi, hogy vidékre látogasson. Lesz e valami ehhez kapcsolódó veszprémi esemény?

– Magyarország az egyetlen ország, ahova a pápa másodízben is el akar jönni. Első alkalommal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával járt nálunk, a második pedig most lesz, április végén. Három napot tölt fiatalokkal, idősekkel, beteg gyerekekkel, papsággal, szegényekkel együtt, a hívek sokaságával. Veszprémből is mennek majd autóbuszok a budapesti, Kossuth téri szentmisére, a főegyházmegye támogatja, hogy minél többen részt tudjanak venni. Mi mint fogadó fél azt a mottót választottuk erre az alkalomra, hogy „Krisztus a jövőnk”. Várjuk, hogy Ferenc pápa Jézus Krisztus személyét hozza el hozzánk, várjuk a tanítását. Egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy vidékre menjen, de így is nagy öröm, majd mi megyünk Budapestre.

– A húsvéti szentmiséket ön vezeti. Elárulja, miről beszél majd?

– Erősek a reményben, ez lesz a központi gondolat. A másik fő gondolat pedig egy páli rész, a második korintusi levélből: Aki Krisztusban van, új teremtmény.