Virágzik a dombi ibolya

Általában úgy fekszem le, hogy még elalvás előtt megtervezem a következő napot. Már éppen álomra szenderülne az ember, mikor az éppen aktuális virágra vagy helyre gondol, ahová szeretne másnap ellátogatni. Reggel pedig nagyon jó felébredni azzal a gondolattal, hogy az öcsi Kőházveremhez lesz az aznapi kirándulás, hiszen ott talán már nyílik a dombi ibolya (Viola collina).

Vasuta Gábor

A levelek szíves vállból tojásdadok vagy kerek tojásdadok, hegyesedők

Fotó: ifj. Vasuta Gábor

Nagyon szeretem az ibolyákat, ezért pár napja ellátogattam ide, ahol a terep egyik hűvös sziklagyepében közel száztöves állománya él.

Hazánkban tizennyolc ibolyafaj fordul elő, ezek között akadnak ritkaságok is, mint a március végén, április első felében virágzó dombi ibolya, amely „speciális” élőhelyen fordul elő, mint például a hideg, északi kitettségű sziklagörgeteges, moháktól zöldellő völgyoldal Öcs határában. A fehér sással fedett meredek oldal egyik pontján megpillantjuk a viszonylag nagy termetű ibolyát, amelyre jellemző, hogy a tőlevelek szőrösek, főképpen a fonák oldalán. A levelek szíves vállból tojásdadok vagy kerek tojásdadok, hegyesedők, fűrész-csipkés szélűek, a tövüknél lévő úgynevezett pálhák szőrösek. A virágok sarkantyújának a színe fehér, virága illatos.

A dombi ibolya a Dunántúl néhány pontján fordul csak elő, megyénkben a veszprémi Betekints-völgy sziklagyepében, az öcsi Kőházveremben, a sáskai Ember-kőnél, továbbá a városlődi Fokhagyma-tető északi, elegyes karszterdejében találhat rá a kiránduló. A dombi ibolya védett faj, ezért ne szedjük csokorba.