Egy 70 éves érettségi találkozó emlékére

Nem is olyan régen, 1953. június 18-án 43 diák megszeppenve tartotta kezében a négyévi munka eredményét: az érettségi bizonyítványt, és elindult egy olyan útra, amelyet már gyerekkorában megálmodott, vagy most kezd gondolkozni azon, hogy hogyan tovább. Nagy tudással és elhivatottsággal rendelkező tanáraink voltak, akik elhatározták, hogy embert faragnak belőlünk: Galántai István igazgató, Andó József és Kiss Éva osztályfőnök, Biczók Ferencné, Borbély Sádor, Green László, Horváth Endre, Gergely Ferenc, Schleiszner János, Tóth Sándor, Majer István, és még sok kiválóság. A tanárok tanítottak, a diákok tanultak – ebből senki nem csinált gondot. Nem voltunk gazdagok, a legegyszerűbb ruhákban jártunk, nem tartottunk fényűző ballagást, mert nem volt miből. Négy év alatt olyan osztályközösség alakult ki, amelyre büszkén emlékezünk vissza.

Amikor elváltunk 1953. június 18-án, akkor megfogadtuk, hogy minden ötödik év július havának második szombatján találkozunk. Ezt be is tartottuk, jöttünk, mert várt iskolánk és osztálytársaink. Jöttünk, mert egy napra megint boldog diákok akartunk lenni, felelevenítettük a régi emlékeket, újra eljátszottunk egy magyar-, orosz- és matekórát az osztályfőnökünkkel.

Lassan elmaradtak a játékok, megfogyatkozott az osztály, de aki élt, az eljött. Ha beteg volt, hozta a felesége, leánya vagy a fia, mert húzta egy titokzatos erő, amelynek ellenállni nem lehetett. Egy társunk hazajött betegen Svájcból egy napra a találkozóra, és utána visszament meghalni.

Most, 2023. május 20-án ismét összejött az utolsó négy diák az utolsó, 70. érettségi találkozóra. Bementünk a régi osztályunkba, és leültünk oda, ahol 70 éve ültünk, megnéztük az I. emeleten kifüggesztett 70 éves tablónkat. Az iskolai látogatás után egy közös ebéden vettünk részt, majd csendben elváltunk egymástól.

Ez az osztály nem volt más mint a Pápai Türr István Gimnázium IV. A osztálya 1953-ban.

Horváth Károly
Pápa