Katasztrófa nyár derekán

A sajnálatos eset a hazai földrengések közül az 1956-os óta a legerősebb, legnagyobb energiájú volt, a Richter-skála szerint 4,9-es magnitúdójú. Először a környékbeli bányák okozta földmozgásoknak tulajdonították az okát, azonban később ezt cáfolták a szakemberek, határozottan kimondva, Magyarország földrengés szempontjából legaktívabb zónája bizony pont itt, a Komárom–Berhida-vonal alatt fekszik, mégpedig amiatt, mert a Dunántúli-középhegység kiemelkedése mindmáig tart. 

A közel négy évtizede történt rengés elsősorban Peremartonban, Berhidán és a környező településeken okozott épületkárokat. Megsérült Berhida középkori temploma, ugyancsak az akkor még újnak mondható csecsemőotthon, melyet később lebontottak. A településen 72 ház vált lakhatatlanná, ezeket ugyancsak lebontották, de távolabb, a Balaton környékén is sérültek meg épületek. Az utórengések többsége viszont csak Berhidán volt érezhető, melyeket a Napló korabeli számaiban naponta közzétették egykori kollégáink. S hogy mennyire volt érezhető a távolabbi településeken az 185-ös földrengés? Gyerek voltam, de jól emlékszem, Veszprémben, családi házunkban azon a reggelen furcsa zajokra ébredtünk. A városból, Várpalotáról, Hajmáskérről az emeletes házakból ijedtükben sokan az utcára siettek ijedtükben. Azt a napot az alsóörsi strandon töltöttem szüleimmel, ahol napozás közben folyamatosan úgy éreztük, megmozdulnak a parti fák. Nem csoda, hogy aki tehette, a vízben töltötte a napot. S még jóval messzebb is mozgott a föld, Ajka mellett például megmozdult a meddőhányó.

Berhidán az önkormányzat a földrengés 30. évfordulóján emlékművet állított fel, melynek mészkő talapzatán egy szabálytalan hasíték látható, ezzel utalva a földrengés okozta károkra.