Életnagyságú menyasszony és vőlegény lufiból

– Autodidakta módon, videókról tanultam a lufihajtogatást – nyilatkozta Meleg Gábor, aki előtte bábszínészként dolgozott, de színházi díszítő is volt. 

Mint azt megtudtuk, a lufizás 2011-ben indult a Veszprémi Egyetemi Napoknak köszönhetően, ahol a Vencirkusz csapatának berkein belül azt találták ki, hogy a közönséget megtanítják lufiállatokat hajtogatni. Talán nem meglepő módon megnyerték azt a VEN-t, majd a csapatbulin is elkezdtek lufit hajtogatni.

– Poénból magunknak, de már egy szórakozóhelyen Veszprém belvárosában – emlékezett a népszerű bohóc. –  Akkora sikere volt, hogy a szomszéd asztaloktól is kezdtek integetni, hogy „mi is szeretnénk, mi is szeretnénk". Innen indult.

Gábor elmondta, egy rendezvényen arra kell leginkább figyelnie, hogy egy figura elkészítésének három-öt percbe bele kell férnie, az a maximum. 

– Közel 100-120-féle formát és figurát tudok készíteni. A kolléganőnek a legegyszerűbbet és a legelsőt gyártottam le most, ami egy tacskó kutya, és 45 másodperc felfújással együtt – mutatta, miközben fotóriporterünk mosolygott mellette.

Beszélt arról is, hogy az egyik barátjának az esküvőjére azt kérték, készítsen életnagyságú vőlegény-menyasszony párost lufiból, amit csak háromszor készített el az elmúlt 12 év alatt.

– Most ez megint újraterveződött, új technikákat használtam hozzá – újságolta Meleg Gábor. – Négy és fél, öt óra alatt készült el több mint 170 lufiból.

Igen, ezek a lufik speciális anyagból készült biológiai lufik, azaz természetes úton elbomlanak. Ha véletlenül a kisgyerekek lenyelik, nem lesz bajuk, köszönhetően annak, hogy búza- és kukoricakeményítő alapúak, így emészthetőek.

A lufibohóc elárulta azt is, hogy természetesen hívták már meglepő rendezvényekre is: járt már rendőrbálon és ügyvédtalálkozón is. Ugyan nem az említett helyszíneken, de voltak legmeglepő kérések. 

– Az éjszakában vannak furcsa kérések... – zárta rövidre a témát Gábor, ezért inkább a különlegességekről faggattuk. 

– Csináltam már lufiból pókmalacot, birodalmi lépegetőt, X szárnyú űrhajót vagy éppen az Enterprise csillaghajót – sorolta. – Ha még sci-fi-vonalon gondolkodom, akkor beugrik, hogy az Alienből megcsináltam a pókszerű, arcra tapadó figurát – ami hordható volt – egy fesztiválra. Egy fiatalembernek készült, aki egész héten abban mozgott, mert a szemei vagy a lábai között kilátott.

Szerinte mindig lehet tovább fejlődni, ami igaz rá is. 

– Nekem most már annyiban nehéz, hogy ritkán újul a repertoár – mondta. – Most egy koalán dolgozom, ami 87 százalékban van megtervezve. Kicsit egyszerűsítenem kell bizonyos részeit ahhoz, hogy megéljen, de jó lesz.