Petrovicsból Pápán lett Petőfi

Petőfi Sándor 180 éve, 1843-ban járt utoljára Pápán, összesen négyszer tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig a városban, ahol Petrovicsból Petőfivé vált. Itt írta A borozót, mely az első volt a nyomtatásban megjelent költeményei sorában. Az ugyancsak 1842-ben, Pápán papírra vetett Tolvaj huszár című románca alá írta le először a Petőfi nevet. 

Előadásában Kerecsényi Zoltán részletesen szólt a költő hányatott vándorszínészkedéseiről, katonáskodásáról, nehéz természetéről, rokonaihoz, barátaihoz, fűződő kapcsolatáról. A meghívott vendég arról is szólt, hogy egyszer a kalandvágyó, de rossz úszó Petőfi majdnem belefulladt a Tapolcába az egyik malomnál, illetve hogy az 1842-es nyári, teljes napfogyatkozáskor csaknem megvakult, bal szeme annyira megsérült, hogy azzal nem látott többé tisztán. Ennek bizonyságául elhangzott a Szemfájásomkor című költemény, de a jelenlévők Pusztainé Becskereki Virág, illetve Töreki Gyuláné tolmácsolásában meghallgathatták A borozót, az Anyám tyúkját, továbbá Kerecsényi Zoltán felolvasta a megjelentek számára eleddig kevésbé ismert Világosságot! és Az ítélet című poémákat is. 

Az előadó érdekességekre is felhívta a figyelmet, olyanokra, mint például a Petőfiről alkotott festmények vagy a Petőfi-dagerrotípia. Kerecsényi Zoltán elhozta magával és bemutatta a klubtagságnak a városbarát egylet azon nagyméretű Petőfi-plakátját, mely eredetileg Az Üstökös című lap egyik 1877-es számában látott napvilágot, melyen a honvédegyenruhát, kardot viselő Petőfi egy szibériai ólombánya bejáratánál, egy kis pislákoló mécsvilágnál állva verseskötetét emeli a magasba, felette a következő szöveggel: „Keressetek ebben és megtaláltok!” A tartalmas, információdús est kötetlen beszélgetéssel zárult a borsosgyőri művelődési házban.