Szent Erzsébet ünnepe a főszékesegyházban

Kulcsár Dávid homíliájában felidézte az egyszeri szolga példáját, aki elásta az Úrtól kapott talentumait, s a félelme megbéklyózta, nem a szeretet irányította a cselekedeteit, így nem tudta kibontakoztatni a tehetségét. - Ebben áll az ő tragédiája: a félelme vezette, nem tudta használni azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kapott. Sokszor tapasztaljuk mindennapi életünkben is, hogy a félelmeink úrrá lesznek rajtunk, nem tudunk hatékonyak lenni az isteni és az embertársi szeretetben – hangsúlyozta a káplán.

Kiemelte, úgy kell élni az életünket, cselekedni a hétköznapi szituációkban, hogy egyszer majd számot kell adnunk arról, hogyan tudtuk kamatoztatni az Istentől kapott tehetségünket, talentumokat. Szent Erzsébet csodálatos felismerést tett, miben állnak az ő talentumai, miként tudja kibontakoztatni magában ezeket az ajándékokat. Erzsébet nemcsak kiásta az ő talentumát, hanem meg is sokszorozta azt. Így tudott példát adni arról, hogy az igazi szegény nem az, aki földi értelemben nélkülöz, hanem az, aki nem tudja önmagából kiásni ezeket a talentumokat, megsokszorozni és elhinni, hogy sokkal több mindenre képes és Isten sokkal mélyebb valóságra hívja, mint amire első látásra gondol.

Szijártó László, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász lelkiigazgatója mondott köszönetet, Udvardy György veszprémi érsek nevében is, a munkatársaknak és az önkénteseknek szolgálataikért.

– Szent Erzsébet legyen példa mindannyiunknak, amikor megáldjuk a kenyereket. Mondjunk egy fohászt a munkatársainkért, az önkénteseinkért, és gondoljunk azokra is, akik valamilyen szempontból testi, lelki szükségletet szenvednek, hogy a Jóisten akár rajtunk keresztül is enyhíteni tudja az ő fájdalmukat, szenvedésüket – fogalmazott.

Megáldotta a Szent Erzsébet kenyereket, amelyeket a hívek között szétosztottak. A megszentelt cipók arra emlékeztetnek, hogy a karitász, a szeretet cselekedetei mindannyiunk kötelessége. Erre a segítő szeretetre adott példát Szent Erzsébet.