Sokakat vonzottak a derűs, tartalmas programok Kádártán

Márai Sándor vetette hajdan papírra, miszerint „karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni”. A maguk módján a kádártaiak is ünnepvárós hangulatba kerültek a hétvégén, felkészültek a szeretet ünnepére, hogy az ne csak ajándékvásárlással, sütéssel és főzéssel teljen. A helyi közösségi ház – a Közösség Kádártáért Egyesülettel karöltve – néhány év szünet után úgy gondolta, hogy a városrész apraja-nagyja hangolódjon a karácsonyra, gyűljenek össze az ünnepek előtt. Mint utóbb kiderült, az itt lakóknak derűs és tartalmas programokat szerveztek, amelyek sokakat vonzottak. 

A kisebbeket már kora délután arcfestés, csillámtetoválás és segway játék várta a közösségi házban, míg az udvaron – a Lénárt családnak köszönhetően – kürtőskalácsot készíthettek. Később az Egyszervolt mesezenekar, Micimackó, Gombóc Artúr és Rudolf, a rénszarvas szórakoztatta őket. Az épület előtti esemény­folyam a Ficánka tagóvodásai­nak karácsonyi összeállításával kezdődött, amit a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad idevágó műsora követett. Közben tea, forralt bor, zsíros kenyér és a helyi nyugdíjasklub által készített sütemény várta az egybegyűlteket, akik később verseket, valamint Wessetzky Szabolcs karácsonyi novelláját hallgathatták meg. A gyertyát a Kádárta-Gyulafirátóti református társegyházközösség lelkipásztora és Ovádi Péter, a választókerület országgyűlési képviselője gyújtotta meg, amit közös éneklés, végül pedig zenés táncmulatság zárt. 

Kádártán az adventi időszak harmadik vasárnapja előtt együtt ünnepelt a városrész, így az itt élők ráhangolódhattak arra, hogy a közelgő ünnepeket szeretteik körében, egymással és békében töltsék el. Ahogy közeledünk a szeretetünnep csodájához, ők is úgy tapasztalják meg az elcsendesedés szépségét, a várakozás örömét.