Mi a vízkereszt ünnepe, mért olyan jelentős a mai ember számára?

A vízkeresztet a keresztények már több mint 1900 éve ünneplik szerte a világon. A keresztények ezen a napon – a katolikusok minden év január 6-án, a keleti keresztények január 19-én – Krisztus születését, megkeresztelkedését, a kánai menyegzőt és a háromkirályok látogatását ünneplik. 

- A vallási tudat háttérbe szorulása miatt több alkalommal kérdezték már tőlem: mi értelme van a vizet megszentelni? Miért tartja fontosnak az egyház, hogy egy, nem ember által előállított közeget megszenteljen? A vizet az ember kezdetektől fogva Isten alkotásának tekintette, az emberi élet számára fontosnak és megszentelendőnek tartotta, amelyet nemcsak a fizikai szennyeződésektől, de minden szellemi tisztátalanságtól is szerettek volna megóvni. Úgy vélem, a vallási meggyőződésen túl is találhat választ az ember arra, miért fontos jól bánni vele, megőrizni és tisztán tartani a Földön rendelkezésre álló vizet. Az emberi élet folyamán annak minden szegmenséhez szükség van a vízre, amely éltető anyag, és semmi mással nem pótolható. Úgy tapasztalhatja azonban mindenki, hogy a ma embere itt, Közép-Európában, de valószínűleg sehol a civilizáltnak számító világban nem értékeli eléggé azt, hogy olyan környezetben él, ahol biztonságosan hozzáférhet ivóvízhez, van alkalma tisztán tartott folyóvizekben, tavakban és tengerekben megmerítkezni. A kereszténység már a korai időktől kezdve felhívta a figyelmet arra, a mindeneket, így a vizet is alkotó Isten meghívta az embert arra, hogy a haszonelvűségtől vezérelt ember ne csak uralkodjék a Földön és annak kincsein, hanem szentelje meg, értékelje helyén, óvja, gondozza azokat – mondta Stadler László Dezső atya. 

Hozzátette, a keresztény világ vízkereszt ünnepén arról emlékezik meg, hogy Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre és Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál a mennyei Atya szózata kinyilatkoztatta a szeretett Fiút, a Szentlélek galamb képében alászállt Krisztusra. A Jordán folyóban való alámerítkezéskor így a teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát az emberiség előtt. Ezzel új tartalmat is adott a víz általi keresztség tisztulásának: a Messiás Szentlélekkel fog keresztelni. Megemlékezik továbbá a hívő ember arról, hogy Jézus Krisztus első csodájával a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét. Ebben a csodában Isten nem egy civilizált világtól távol eső helyen mutatja meg önmagát az ember életében, hanem egy esküvőt ünneplő házban. Isten nem tartja távol magát az embertől, hanem pontosan itt és ebben a körülményben is megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja menteni, meg akarja váltani. Az ember válasza erre a hit, az Istenbe vetett bizalom. Urunk, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének és az Úr megjelenésének ünnepén a megújulásnak, a megszentelődésnek a jeleként szenteli meg az egyház a vizet, ami emlékeztet bennünket a meghívásunkra: a világban élünk, Isten küldöttjeiként tegyünk tanúságot szeretetéről.

– Az egyházi liturgia során megszentelt vizet a keresztény ember hazavitte, meglocsolta otthonát, magát, szeretteit, állatait, hogy ezáltal védve legyen minden betegségtől, bajtól, veszedelemtől és ártó szándéktól. E cselekedetével megáldotta, megszentelte és felszentelte életét és életterét és mindazt, ami abban van. Napjainkban a házszentelés során a pap a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit és az évszámot írja fel a ház ajtajára, jelezve, hogy megszentelt hajlékról van szó. 

Ezen ünnepkörhöz számos népi hagyomány is társul: leszedik a karácsonyfát, jelezve, hogy vége a karácsonyi időszaknak és kezdődik a nagyböjtig tartó farsangi idő. A Luca-búzát gyógyereje miatt állatoknak adták, a háromkirályjárás során gyermekek jártak körbe a településen, emlékezve a napkeleti bölcsek betlehemi látogatására. Egyházi és népszokásaink segítenek abban, hogy soha ne felejtsük el, küldetésünk van a világban, amelyet hagyományaink megőrzésével tudunk magunk és az emberiség javára gyakorolni – szögezte le az atya.