Veszprémi honvédek is odavesztek a doni télben (képgaléria)

Verset a Don-kanyarban történtek tragikus hangulatáról Frohmann Péter mondott, majd felolvasták Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi miniszterének az országos Don 81 emlékmenetek alkalmából a héten kiadott köszöntő levelét. A bensőséges hangulatú megemlékezésen Rainer Pál történész elmondta, január 12-én van a doni áttörés évfordulója. 

– Azért gyűltünk össze, hogy erről az eseményről emlékezzünk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért egy rendőrségi épület előtt tesszük ezt. Azért, mert ezen a helyen állt az 1890-es években épült, majd az 1970-es évek végén lebontott veszprémi honvéd gyalogsági laktanya. Ez a laktanya adott helyet a mindenkori veszprémi házi zászlóaljnak. Kezdetben a 17-es székesfehérvári gyalogezred egy zászlóalja települt a laktanyába, majd egy 1913-as átszervezést követően megalakult a 31-es veszprémi honvéd gyalogezred. Az első világháború végéig a 31-esek egyik zászlóaljának volt ez a laktanyája. A Horthy-korban pedig a 4-es honvéd gyalogezred 3. zászlóalja állomásozott itt – tudtuk meg Rainer Páltól. 

Beszélt arról is, hogy a doni áttörés pontosan ezt a 4-es honvéd gyalogezredet érte kezdetben. Az áttörés a magyar második világháborús részvételnek ma már az egyik legjobban ismert és részleteiben is kutatott története. Tudjuk, hogy az akkori két háború közti magyar vezetés Trianonnak a revízióját olasz, majd főleg német segítséggel igyekezett helyrehozni. 1941-ben eljött a törlesztés ideje. Magyarország ugyan formálisan saját elhatározásából, de a háttérből nyilván német presszióra lépett be a háborúba. '42 elején a németek túl voltak a moszkvai vereségen, viszont már határozottan követelték a teljes Magyar Királyi Honvédség harctéri alkalmazását. A magyar félnek végül sikerült elérnie, hogy ne a teljes honvédség, hanem annak körülbelül egyharmada kerüljön az orosz harctérre, ez volt a II. magyar honvéd hadsereg. 

Január 12-én megtörtént az orosz áttörés, amely elsőként éppen a 4-es soproni gyalogezredet érintette. Soraiban ott volt a 4/3-as veszprémi zászlóalj is. 

– Az oroszok rendkívül ügyes módon időzítették a támadást, éppen amikor váltás történt, és az akkori, meglehetősen buta elképzelés szerint a váltás nagy része fegyver nélkül érkezett ki a harctérre, hogy azt majd a leváltandó katonáktól átvegye. Ez a dolog nem igazán működött... A veszprémiek és bajtársaik kétségbeesetten próbáltak védekezni, ami néhány napig sikerült. A 4/3-as zászlóaljból mindössze két szakasz tért vissza – mondta el a történész.

– Azok a katonák, akik a Donnál harcoltak – a legénység és a tisztek egyaránt –, nem irányítói, hanem elszenvedői voltak a háborús eseményeknek. Hozzátenném, hogy többnyire akaratlan elszenvedői. Az, hogy az akkori Magyarország milyen politikát követett, nem rajtuk múlott, nem tőlük függött. A katona parancsot teljesít, leteszi a katonai esküt, érvényesek rá a havi cikkelyek. Ezt végre kell hajtania, nem azon kell törnie a fejét, hogy miként tud kibújni a parancs alól, hanem hogy azt a legjobb tudása szerint hogyan tudja végrehajtani. Azóta több mint 80 esztendő telt el, az egykori eseményeknek már nemigen él résztvevője – mondta Rainer Pál

A történész tudomása szerint a doni harcokban részt vett, utolsó nyilvántartott honfitársunk – Smohay Ferenc székesfehérvári tisztviselő, magyar királyi tartalékos, zászlós, később magyar honvéd főhadnagy – 2021 elején, 99 éves korában halt meg, így a mai generációra árult az a feladat, hogy emlékezzen erre az eseményre. 

Az emléktáblát Zsebe Attila diakónus szentelte meg, majd az emlékezők virágokat és mécseseket helyeztek el, az eseményt a Szózat és a Magyar takarodó zárta.