Caro Emerald lázba hozta a VeszprémFest közönségét

Mielőtt magába szívna a koncert hangulatának visszaidézése, muszáj megemlékezni a helyről, amely egy igazi csoda. A díszkivilágítást kapott püspöki palota „árnyékában”, a Séd patak völgyében a fesztiválnak festői helyet találtak: amikor megy le a nap, fantasztikusak a fények, majd amikor kigyulladnak a lámpák a színpadon, ami egy kis füsttel keveredik, na az sem semmi!

A holland díva fellépésére várakozva a színpad felett járó holdat néztem, miközben többezred magammal az előzenekart, a Honkey Crew nevű honi csapatot hallgattuk. Utánuk már mindenki Caro Emeraldot követelte, aki negyed 10 körül meg is érkezett. Érkezett? Besiklott, repült a színpadra, és emlékezetes koncertet adott a veszprémi közönségnek. Caro zenéjében tulajdonképpen minden vegyítve van, mégis egyszerű és egyedi, különleges hangzásvilág… és főleg szép. Igen, ha van olyan, hogy szép muzsika, ez az. Mögötte a zenekar eszméletlenül jól szólt, a zenészek és a hangszerelés világszínvonalú volt, és megjegyzem, a hangosítás is. Valaki odabökte a párjának két szám között: „Mintha CD-n szólna!”

Közben azon gondolkodtam, hogy mégis mit hallok. Szamba, dzsessz, rock&roll, szving vegyítve? Nem mindegy? Közel háromezer ember nem tévedhet, mert bizony beindult a nép, ringott a tömeg, táncra perdült fiatal és idős. Láthatóan sokan eufo­rikus pillanatokat éltek át az énekesnő muzsikájának, hangjának hála, aki viszont nem tudott hibázni. Mire a ráadás jött, átküzdöttem magam a tömegen, amolyan ninja warriorként, amit jól tettem, mert harmadik ráadás nem volt, ám ünneplés, taps, libabőr az igen.