Emléktáblát állítottak a legendás jutasi repülőtérnek

Veszprém északi városrészétől a Papod-hegy vonulatáig húzódó dolomitfennsíkon 1936 és 1938 között a Légügyi Hivatal és a Honvédelmi Minisztérium megrendelésére katonai repülőteret létesítettek. A közel egy négyzetkilométernyi területen hangárokat, szerelőcsarnokot, legénységi épületet, óvóhelyeket, bombabiztos repülőgép-tárolókat alakítottak ki.

A repülőtér története igen változatos, a pilótaképzéstől kezdve valódi harci események színtere is volt a második világháborúban, erről Pálffy Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum restaurátora, a Magyar Roncskutató Egyesület alelnöke mesélt lapunknak, aki egyben a repülőtérre emlékező történelmi ismeretterjesztő tábla megálmodója és a kivitelezés fő koordinátora volt.

– A repülőtéren először a Magyar Királyi Honvéd Légierő vadász-, bombázó- és zuhanóbombázó-pilótáit képezték. 1937 májusában a Ju-86 Junkers típusú kétmotoros bombázógépek átképző iskoláját, majd a Sárga Vihar elnevezésű 4. bombázószázadot telepítették ide 1941-ig – kezdte a történelmi visszatekintést Pálffy Sándor.

A második világháború során az egyik legsúlyosabb repülős-ejtőernyős baleset is a repülőtéren történt – tudtuk meg –, 1941. április 12-én a Magyar Királyi Honvéd Légierő 1. ejtőernyős zászlóalj délvidéki ejtőernyős feladatra induló szállítógépe felszállás közben 60 méteres magasságból visszazuhant a felszállópályára és kigyulladt. Az olasz gyártású – akkor már korszerűtlen – Savoya Mar­chetti SM-75 típusú szállító-repülőgépben vitéz Bertalan Árpád őrnagy parancsnok és huszonkét ejtőernyős halt hősi halált.

A tragédiát követően sem állhatott meg az élet a repülőtéren, a háború eseményeire reagálva 1942-ben a repteret a légierő 1. honvéd repülőosztályának egy Junkers Ju-86 E-2 és Ca-135 Caproni típusú bombázó, valamint Ju-87 Stuka zuhanóbombázó kiképzőosztálya vette birtokba. Pálffy Sándor felelevenítette azt az időszakot is, mely a második világháború után legendássá tette a repülőteret: 1944 májusától egy éven át a hazai légteret védő 101. Puma vadászrepülő osztálynak, majd ezrednek adott otthont három századdal (101/1. Zongora, 101/2. Retek, 101/3. Drótkefe néven) a veszprémi repülőtér. A legendássá vált Puma-pilóták 30-35 Messerschmitt Bf 109 G-6 és G-10 típusú vadászgépen 3120 gépbevetésen körülbelül 35 gépből álló légi kötelékekben nap mint nap 540–600 ellenséges bombázóval és 150–200 kísérő vadásszal vívott küzdelemben 408 légi győzelmet arattak, a pilóták közül százketten haltak hősi halált. Parancsnokuk vitéz nemes belényesi Heppes Aladár repülő alezredes volt, a legeredményesebb pilóta pedig vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós harminc légi győzelemmel.

– A Puma-pilóták hősiessége és eredményei tették igazi legendává a repülőteret, a jutasi repülőtér lett a Pumaszállás – mondta Pálffy Sándor.

A reptér életében fekete nap volt 1944. július 8-a, amikor Bécs és Sopron légteréből az amerikai légihadsereg 456. bombázócsoportjának ötven B-24-es nehézbombázója 7236 repeszbombát szórt le a veszprém-jutasi légikikötőre. A reptéri kiszolgáló személyzetből hatvanketten meghaltak, hatvannégyen pedig súlyosan megsebesültek. A hatalmas pusztítás után 1944 őszén a német Luftwaffe 4. légiflotta JG 52/6. vadászrepülő-százada is a repülőtérre települt, parancsnokuk az az Erich Hartmann őrnagy volt 352 légi győzelemmel, aki máig is messze a legeredményesebb vadászpilóta a légi háborúk történetében. Ugyanebben az évben, december 3-ától a 17. szovjet légi hadsereg ellen vetették harcba a Puma vadászrepülőket.

– A háború végéhez közeledve egyre forróbbá vált a talaj a repülőtéren is. 1945. március 21-én a hajózók, a kiszolgáló személyzet és a vadászgépek a megindult szovjet „bécsi támadó hadművelet” térnyerése miatt Kenyeri tábori repülőtérre települtek – mondta Pálffy Sándor –, majd március 23-án a magyar alakulatok felrobbantották a jutasi repülőtér kiszolgálóépületeit, és nem sokkal ezt követően a szovjet 3. Ukrán Front csapatai foglalták el a már kiürített területet. A Puma-ezred 1945. május 5-én az ausztriai Raffelding repülőterén kapitulált.

Sajnos mára a repülőtér érdekes története szinte feledésbe merült a köztudatban, a Jutaspusztán élők sem tudják már, micsoda történelmi eseménysorozat zajlott a napjainkra szinte teljesen eltűnt repülőtér fénykorában. Ezért gondolta úgy Pálffy Sándor, hogy a település központi részén emléktáblát kellene elhelyezni, mely nem egy igazi értelemben vett emléktábla, nem egy koszorúzóhely, inkább egy színes történelmi ismertetőtábla, mely kicsik és nagyok figyelmét is megragadva új ismereteket nyújthat.

– Fontosnak tartottam, hogy megismerjék a repülőtér történetét akár gyermekeink is, hisz itt laknak. Mint azt láthatjuk, ez nem egy repülőtér volt a sok közül, hanem, ahogy a történelem is mutatja: 1944–45-ben a legfontosabb. Sokan itt haltak hősi halált vagy sebesültek meg. Ez a tábla nekik is emléket állít – fogalmazta meg a táblaállítás célját Pálffy Sándor. – A városban ilyen jellegű történelmi ismertető tábla idáig nem volt, a kivitelezés költségeit helyi civil szervezetek, intézmények, vállalkozók és magánszemélyek állták, a tábla elhelyezése pedig Jutaspuszta központi részén az önkormányzat támogatásával úgy valósult meg, hogy a játszótérre érkező gyerekek, szüleik, de a Kisréti utcán a jelenlegi katonai lő- és gyakorlótér, azaz az egykori Pumaszállás irányába igyekvők is megszemlélhetik.