Moór Marianna mindent eljátszott, amire vágyott

A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1943-ban született Budapesten. 1965-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Olyan alkotásokban tűnt fel, mint a Szent Péter esernyője, a Két emelet boldogság, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, A beszélő köntös, A Pendragon legenda és Az ötödik pecsét.

Amikor az ünnepélyes díj­átadón beszéltünk vele, azt idézte fel, hogy 1957-ben A tettes ismeretlen című filmben debütált. Az egyik főszerepre tizennégy éves korában választották ki, máig nem felejtette el, hogy 8750 kislány közül. Ennyien jelentkeztek ugyanis a válogatásra. Ráadásul ő véletlenül került oda. Nem olvasta az erről szóló újsághirdetést, de az osztálytársai igen. Elkísérte őket, mert nem tudták, merre kell menni, viszont Moór Marianna ómamája arrafelé lakott.

A hosszú sorba ő is beállt, mondták neki, hogy akkor már maradjon is, így a filmgyár portájánál fényképet készítettek róla is. Olyan helyzetbe csöppent, olyan feladatokat kaptak a szereplőválogatásra érkezők, amelyekről aztán főiskolásként már megtudta, helyzetgyakorlatok során igyekeztek megfelelő jelentkezőt találni a szerepre. Talán azért is ő járt sikerrel, mert nem izgult. Nem gondolt bele eleinte, mi a tétje ennek a lehetőségnek. Nem fájt volna neki, ha nem lesz befutó, de aztán, ahogy látszott, van rá esélye, hogy filmben szerepeljen, elkezdte érdekelni ez a kihívás. Pedig csak egy egérszőke lófarkas kislány volt, ahogy akkori hajszínét maga nevezi.

– Ha visszatekintek a pályámra, akkor nem nagyon tudnék olyan szerepet megemlíteni, amit az akkori kínálatból még eljátszhattam volna. Színpadon, filmekben is sokszor kaptam feladatokat. Igaz, az utóbbi húsz évben már forgatásokra nem hívtak, viszont fiatalon több vászonra kerülő alkotásban szerepeltem. Ezért sem gondoltam, hogy most eszükbe jutok az életműdíjat odaítélőknek, de nagyon jólesett, hogy így történet, hogy emlékeznek még rám – mondta el a művésznő, és hozzátehetjük, a közönség is szívesen gondol vissza alakításaira, kedves hangjára.

A színésznő úgy gondolja, a munkája volt az élete, és sosem okozott neki problémát, hogy beilleszkedjék kollégái közé. Szerinte, ha egy-két maradandó műben szerepelt, az már elég.

Azt is megjegyezte a kimondottan szerényen, visszafogottan nyilatkozó Moór Marianna, hogy szívesen jött el a Balaton partjára, sokszor nyaralt már itt nádfedeles parasztházban.