A Veszprém megyében fellelt bronzkori fegyverekről hangzott el előadás a Kékfestő Múzeumban

Késő bronzkori fegyverek, kincsek és harcosok Veszprém megyéből címmel tartott előadást Tarbay János Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze a minap a Kékfestő Múzeumban, a Gróf Esterházy Károly Múzeum Szakmai közösségi találkozók elnevezésű sorozatában, Péterváry Tamás régész köszöntőjét követően. Az előadó a késő bronzkort, annak harcosait és fegyverzetüket ismertette, majd rátért megyénkre, hogy eddig milyen publikált, ismert fegyverek, leletegyüttesek kerültek elő, végül összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat a témában. Fő kutatási területe a késő bronzkor, ami Krisztus előtt 1600-tól 850-ig tartott, és rengeteg innovációt, technológiai fejlődést, haditechnikai újítást hozott magával. A kor fegyverzetét európai, azon belül is Veszprém megyei fókuszba helyezte.

– A megye teljes területén találhatók leletek, de a legkiemelkedőbb régió a Bakony vidéke. A halomsírok, a harcos temetkezések közismertek. Valószínűleg a magasabb beosztású emberek temetkezési térsége lehetett. De voltak nagyobb bronzkori települések, például Tihany vagy Bakonyszentlászló, illetve kincsleletek is a Balaton közelében, Badacsonyban. A korszakban a fegyver az egyik reprezentációs elem, a védő- és támadófegyvereket birtokolni presztízst jelentett, viselőik a társadalmi hierarchia tetején a vezetőkhöz köthetők. Az antik világra jellemző eszközökkel harcoltak: karddal, lándzsával, íjjal, baltával, továbbá a teljes fegyverzethez tartozott mellvért, sisak, lábszárvédők fémből, bőrből, fából – mondta el az előadó.

A régésztől megtudtuk, korabeli fegyvereket már a 19. század végétől ezres mennyiségben találtak a Kárpát-medencei kincsleletekben, temetkezésekben. Megyénkben szintén tekintélyes mennyiségű ilyen tárgyanyag került elő, a Marcal folyóból például lándzsahegy, valamint jelentős lelőhely Badacsonytomaj és Gic. Országosan kiemelkedik a pázmándfalui, egyedülálló felszerelésekből álló leletegyüttes, de unikális a pilismaróti páncélzat és a szegedi arany lábszárvédő is.

Tarbay János Gábor megjegyezte, radikálisan változik a korszakról alkotott képünk, ugyanis a tollenseei csatatér 2009-es felfedezéséig a régészet azt gondolta, a bronzkorban csupán rituális harcok folytak kis csapatokkal, azonban kiderült, hogy többezres tömegeket mozgató valódi háborúkkal számolhatunk. A korszak jellegzetes rituáléja volt, hogy szándékosan megrongált fegyvereket, bronz tárgyakat, ékszereket együtt ástak el. Az összetörésre az isteneknek való felajánláson túl magyarázat lehet még a fém nyersanyagok újraolvasztásához történő előkészület.