Szombaton mutatják be A nagy füzet előadást

Agota Kristof Magyarországon született, Svájcban élt, franciául írt, elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent, s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.

A nagy füzet a Szkéné Színház repertoárjában már nyolc éve nagy sikernek örvend, valamint a veszprémi közönség is láthatta már korábban, 2014-ben A Tánc Fesztiválján, ahol a zsűri fődíját és a közönségdíjat is elnyerte. A történet szerint valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Életben maradnak, szívük megkeményedik, testük megedződik. A regény olvasmányélménynek is fantasztikus, amikor találkoztam vele, azt gondoltam, hogy ez maga a fizikai színház. A történet lényege tulajdonképpen, hogy egy ikerpár, két ember egy szólamban, eggyé válva, egyformán, egymáshoz szorosan kötődve túlélnek olyan szörnyűségeket, amelyeket a háború okoz. Valójában a testtel való ábrázolás jelentős szerepet kap ezekben a túlélési mechanizmusokban, amiket ők először csak játékosan, majd egyre komolyabban véghezvisznek – mondta a rendező.

A Forte Társulat a fizikai színház műfajának képviselője. Jelen előadással kapcsolatban sem táncszínházról kell beszélnünk, ám a prózai darabban a mozgásszínház erőteljesen tetten érhető lesz. – Persze, a mozgás fontos része az előadásnak, de ne felejtsük el, hogy ez egy prózai darab, ráadásul a regény alapján állítottuk színpadra. Agota Kristof nagy érdeme, hogy akkor, amikor ezt a könyvet írta, még nem volt az irodalmi francia nyelvben elmerülve, éppen ezért azt találta ki, hogy a gyermeknyelvet használva írja meg a történetet – a verbális szövetnek ez az érdekessége – tette hozzá a rendező.

- Nekem meggyőződésem, hogy a nézőt komolyan kell venni. Nincs szükség arra, hogy előzetesen felkészítsük egy előadásra. Én abban hiszek – ha a veszprémi közönségről van szó, akkor pedig kiváltképpen -, hogy egy színházi előadásnak meg kell állnia a helyét bárhol a világon. A néző beül egy előadásra, a színészeknek és a rendezőnek pedig az a feladata, hogy a lehető legnagyobb munkával és erővel el tudják őt utaztatni egy másik világba, és el tudják őt varázsolni – szögezte le.

Horváth Csaba kiemelte, bízik a veszprémi közönségben, és reméli, hogy a darab komolysága mellett a megható és emelkedett percek, az ábrázolásmód és a humor is megragadja majd a figyelmüket, és emlékezetessé válhat ez az előadás is.