Verklikkel ismerkedtek a Csigó Malomban

A hangszerkiállítás és az interaktív hangszer bemutató kicsiket és nagyokat egyaránt vonzott. A keszthelyi Hangszermúzeum gyűjteményének különleges darabjait maga a gyűjtő, Hansjörg Surber mutatta be, aki tíz éve él Magyarországon.  

Amint az eredetileg villamosmérnökként dolgozó gyűjtő elmondta, 12 éves kora óta gyarapítja otthon a verklik számát. Azokból mára hatszáz darab gyűlt össze a néhány centiméterestől a kisebb szobányi méretűig, azaz öt méter hosszú és három méter szélesig. Büszkeségeit a közelmúltban Gyenesdiásra költöztette, ahol a bemutatásuk céljára épített helyet. A kézi hajtású zenegépek magángyűjteménye ingyenesen látogatható, Hansjörg minden érdeklődőt szívesen fogad. Akik belépnek a múzeumba, felfedezhetik a mechanikus zenegépek világát azokból az időktől, amikor még nem volt rádió és lemezjátszó, egészen a múlt század ötvenes éveiig. A zenélő dobozok, gépzongorák, zenélő órák és kintornák ma is gyönyörűen szólnak, köztük a legrégebbi, az 1780-ból származó szintén.

Hansjörg a Csigó Malomba több verklit is elhozott. Bemutatta például azt az 1880-ban Genfben készült verklit, amely hat zeneszámot játszik le és egy másikat, amely 1850-ből származik. Amint kiderült, 1885-től már nem az addigi hosszúkás dobozú hangszereket készítették, hanem a négyzet alakúakat, amelyekhez a bakelit lemezek ősét használták a megszólaltatás érdekében. A lyukacsos lemezek nem csak fémből, hanem papírból is készültek és a bakelithez hasonlóan gyártottak nagyokat és kicsiket. Hansjörg egy szép, tiszta hangzású Polyphon márkájú szerkezetet mutatott be ezek közül.  

Elhozott még egy csodaszép utcai hangszert, és néhány, első pillantásra játéknak tűnő kis zenedobozt is. Az egyik a közelmúltban készült néhány plüss mackó felhasználásával, amelyek közül az egyik buborékot fúj zenére, míg egy kisebb tapsol örömében.  

Hansjörg beszélt arról is, hogy a verklik oldalán lévő kar tekerésével a játékos egyszerre táplálja a fújtatókat, és működtet egy kis fémszögecskékkel ellátott, forgó hengert, vagy lyukszalagot és a szögecskék, vagy lyukak közvetítésével, szelepeken továbbítódik a levegő a síprendszerhez. A szögecske, vagy lyuk elhelyezkedése dönti el, hogy melyik síp szólal meg, és mikor.

A vállalkozó kedvű érdeklődők ki is próbálhatták a verkliket, könnyedén megszólaltatták a hangszereket a gyerekek is.