Színes egyéniségek a képzőművész körben

A szakkör vezetője, Trombitás Veronika pedig beszélt az elmúlt évtizedekről, a csoport életéről is. 

– Immár 24 éve működik a kör. Annak idején, amikor az általános iskolában voltam rajztanár, felmerült a kérdés, hogy az iskolai rendszerből kikerülő, de még alkotni vágyó fiatalok merre menjenek tovább. Hiszen szeretnének alkotni, fejlődni, de nincs lehetőségük arra, hogy képezzék magukat. Az akkori kultúrház-igazgató, Kovács Ferenc unszolására kezdtük a szakkör toborzását és ahogy most is látjuk, szükség van rá a mai napig. A csoport tagjainak nagy része hosszú évek óta tag, akad, aki 24 éve. Az idő teltével az alkotásokon megmutatkozik, hogy ki mennyit foglalkozik a tudatos, módszeres tanulással és mennyire hatunk egymásra a körben. Rajztanárként mondom, hogy magam is tanulok egyik-másik tagtól, hiszen mindenki más szemmel nézi a világot. Picasso szerint a művészet arra jó, hogy lemossa az élet porát a lelkünkről. Valóban így van. Ezt érezzük, amikor péntek délutánonként összejövünk, vagy az alkotótáborban együtt vagyunk reggeltől késő estig, megfeledkezünk a külvilágról, a problémáinkról. A feladatnak örömmel szentelünk időt és az feltölt bennünket. A körben dolgozva elemezzük a gondolatot, amit ki szeretnénk fejezni, megválasztjuk a technikát, kompozíciót, színeket, eszközöket. Ez az elemzés, a téma ezen megközelítése a világ megismeréséhez segít. Azt mondják, amit nem tudunk képileg elképzelni, azt nem értjük. Ezt támasztja alá Freud Tamás véleménye, miszerint a képi megfigyeléssel a matematikai logikát fejlesztjük. Művészetet nem tudok tanítani, mert arra születni kell, én azokat a technikai eszközöket tudom egy kicsit megerősíteni, amelyeket intézményesen lehet megtanulni. Erre jó a szakkör – vallotta Trombitás Veronika. 

A kör kiállítása május közepéig látható.