Versek a szülőföldről, az elvesztett értékekről

A csöglei szerzőt Csendesné Bosits Éva kérdezte életéről, írásairól. Az est során kiderült, hogy gyermekkora óta faragja a rímeket. Nagy hatással voltak rá iskolai tanárai, az általános iskolában a magyartanár, Balog Géza, a középiskolai évek alatt pedig Horváth Szilveszterné Daru Erzsébet tanította a magyar nyelvet. Versei a szülőföldről, családról, természetről, az élet nehézségeiről szólnak. Jellemző költészetére az egyszerűség, a természetesség. A megjelent kötet 75 oldalon, öt fejezetben 39 verset rejt, Burján Károly szerkesztése mellett. A könyv borítóját Bakonyiné Nyitrai Gizella tervezte, az ajánlást pedig Horváth Tibor tanár, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke írta, aki maga is többkötetes szerző.

Józsa Károly versei közül a legkedvesebbek a családot, a baráti kört, a közösségeket mutatják be őszintén, optimistán. 

Az esten néhányat a hallgatóság megismerhetett Oravecz Edit és Némethné Péntek Zsófia előadásában, akik a hozzájuk írt költeményeket mondták el. Vajai Károlyné a tósokberéndi templom tornyának közelmúltbeli leégéséről szavalt, Tóth Zoltánné a Tósokberéndért Egyesület disznóvágását idézte fel egy versben. A Pohárpanasz című költeményt Csendesnétől hallhatták a jelenlevők. 

A költő a 200 éve született Petőfi Sándorról is megemlékezett, de verset írt a gombagyűjtésről, Európa szenvedéseiről is, utóbbit Vajai Károlyné adta elő. Végül maga a szerző Ábrányi Emil versét mondta el Vajainével közösen. Egykori osztályfőnöke, Horváth Szilveszterné Daru Erzsébet pedig méltatta egykori diákja kötetét. Ozorai Sándor festő egy alkotásával lepte meg Vajai Károlyt. 

Az esemény baráti beszélgetéssel zárult.