Szia, mama, bajnok lettem! – Visszatekintés Kiss Balázs 1996-os atlantai olimpiai győzelmére

Kiss Balázs kalapácsvető pályafutása a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Clubban (VEDAC) Szabó Ernő mester­edző keze alatt indult. Első nemzetközi sikerét 1991-ben a szaloniki ifjúsági Európa-bajnokságon érte el, ahol bronz­érmet szerzett. Ezt követően a dobókarrierje szépen ívelt fölfelé, évről évre kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott.

A Lovassy László Gimnázium elvégzése után Balázs felsőfokú tanulmányait a dél-kaliforniai egyetemen folytatta, ahol Dan Lange irányította az edzéseit.

Bár azt mondják, a kalapácsvetők igazán a húszas éveik második felében, sőt harmincon túl képesek igazán kihozni magukból a maximumot, Kiss Balázs mindenkit megcáfolva már igen fiatalon, 24 évesen felért a csúcsra. A felnőttek között 1993-ban robbant be, még utánpótláskorúként szerzett második helyet Gécsek Tibor mögött a magyar bajnokságon.

Két évvel később azonban már senki sem tudta megelőzni a magyar mezőnyben, sőt a nemzetközi színtéren is egyre több kimagasló eredményt ért el. Előbb Los Angelesben új amerikai főiskolás csúcsot dobott, aztán NCAA-bajnoki címet szerzett. Turkuban az atlétikai Európa-kupán a dobogó legfelső fokára állhatott fel, a göteborgi vébén negyedik lett. A szezont Fukuokában Universi­ade-arannyal zárta. Ez az év már előrevetítette, hogy 1996-ban, az olimpia esztendejében is számolni kell vele, az esélyesek között tartották számon.

Nem véletlenül, hiszen az évad grand prix viadalain rendszeresen a legjobbak között végzett. Így érkeztünk el az olimpiához, ahol a selejtezőből a harmadik helyen jutott tovább a döntőbe. A fináléban Kiss az első sorozat után az élre állt, 79,28 méterrel.

A következő körben a német Hein Weiss 79,30-cal előzött, ám Balázs javítani tudott 80,50 méterre, sőt a harmadik fordulóban 81,24 méterrel megerősítette vezető pozícióját.

A negyedik és ötödik sorozatban nem volt olyan próbálkozás, amely veszélyeztette volna a veszprémi fiú aranyérmét, de a hatodik körben Lance Deal hatalmasat dobott. Végül a szer 81,12 méteren ért földet, így Kiss Balázs megőrizte első helyét, és 24 évesen olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett.

A Napló 1996. július 30-ai számában megszólaltatta a sportoló édesanyját, édesapját és nevelőedzőjét, Szabó Ernőt is. Kiss Jánosné, Balázs anyukája akkor úgy fogalmazott: ,,Bevallom őszintén, nem néztem a versenyt. Tavaly a világbajnokságon végigizgultam, és olyan hatással volt rám, hogy úgy döntöttem, több ilyet nem élnék túl. Ezért aztán elmentem sétálgatni, és miközben a fiam Atlantában a stadionban jött-ment, én a veszprémi éjszakában tettem ugyanezt. Nagyon nagy csend volt. Amikor éjfél előtt fél órával hazaértem, megijedtem, hogy nem sikerült semmi. Aztán amikor a lakásba beléptem, hatalmas ordítást hallottam, és a kisfiam, a férjem üvöltötte, hogy Balázs bajnok lett! Rengetegen jöttek át a szomszédból, hogy együtt ünnepeljük az Erdész utca első olimpiai bajnokát. Balázs is hazatelefonált, és amikor felvettem, csak annyit mondott: Szia, mami, olimpiai bajnok lettem! Együtt sírtunk. Csodálatos volt.”

Az édesapa így emlékezett: ,,Hajnalban feküdtünk le, egyelőre azt sem tudom, hogy hívnak. Hatalmas izgalommal néztük végig a döntőt, aztán elszabadultak az indulatok. Jöttek a szomszédok, barátok, ismerősök, azóta is állandóan szól a telefon. Egyébként úgy gondolom, hogy az embernek kijelentéseit hosszabb ideig meg kell védenie. Ezért is mondom, hogy hittem Balázsban, és úgy láttam, ő szintén akarta, hogy a legjobb legyen. Fantasztikusan koncentrált. A rendező ügyesen bevágta Balázs arcát, amikor az ellenfelek léptek porondra. A fiam jó versenyző, akit a tét feldob. Ezenkívül az is csodás volt, ahogy éreztük: a közönség részese a versenynek, együtt élnek az eseményekkel. Ha tudnak, segítenek a jó eredmény elérésében. Egy szó, mint száz, sikerült, és jó volt látni azt a felszabadultságot, amit a tökéletesen elvégzett munka öröme adott Balázsnak.”

Szabó Ernő nevelőedző így fogalmazott: „Nehéz beszélni, eszméletlenül örülünk. Egy edző életében annál felemelőbb érzés nincs, mint amikor tanítványa a dobogó tetején áll, és közben szól a Himnusz. Ritkán jön ilyesmi össze. Amikor Amerikából hazajött, együtt készültünk, folyamatosan együtt dolgoztunk. A stadionban, később Tatán edzettünk. Érdekes, hogy végül azt az edzésanyagot vitte el magával az olimpiára, amit együtt dolgoztunk ki! Hamarosan hazajön megint, és kérésére újra együtt fogunk készülni. Úgy érzem, Balázs győzelme Veszprémben közügy lett. Olyanok állítanak meg az utcán, akiket eddig nem is ismertem. Csodálatos érzés és élmény.”

Több ezren ünnepeltek

Az atlantai olimpiáról hazatérve több ezres tömeg fogadta Kiss Balázst a veszprémi Óváros téren – írta meg lapunk 1996. augusztus 7-én. Már kora délután nemzetiszínű lobogók tucatjait tűzték ki a szurkolók a tér minden pontjára. Rendőrök vezették fel a Kiss Balázst, Szabó Ernő nevelőedzőt és a bajnok szüleit szállító járművet. Velük együtt Kiss Judit úszót és edzőjét, Gyenge Zsigmondot is köszöntötték. Hatalmas ováció, taps és örömkönnyek fogadták a színpadra lépő bajnokot, aki aranyérmét is megmutatta az ünneplő tömegnek.