Fogadkozó festőművész

- Sokat rajzoltam már kisiskolás koromban az órák alatt, persze stikában. A tanulás nemigen érdekelt, de azért tisztességesen elvégeztem a szakmunkásképző iskolát is - meséli Csaba, aki a megyeszékhelyhez kötődik. - CNC-forgácsoló lettem, megbecsültek a szakmában. Most meg itt vagyok a börtönben, harmadszor kerültem vissza. Néha úgy elszörnyülködöm magamon, hogy ide jutottam. Provokáltam az életet, aminek ez lett a vége. Nem nevezném magam bűnözőnek, inkább megélhetési bűnelkövetőnek.
 
Lendületesen mesél az életéről. A honvédség után többféle munkába belekóstolt, így volt bolti eladó, sofőr, majd elhelyezkedett az egyik fehérvári cégnél az eredeti szakmájában, ahol a CNC gépeken mind felelősségteljesebb munkákat bíztak rá. Kilátásba helyezték, hogy nyelvet tanulhat, mehet műszaki főiskolára, s idővel Amerikába, tanulmányútra. A kecsegtetően szép jövő helyett Csaba a napi szórakozást választotta. Az addig egy kortyot sem ivó 29 éves fiatalember egyszer csak arra döbbent rá, hogy úgy él, mint a korán meghalt apja. Ő is ivott, alkoholistaként végezte, jegyezte meg a férfi, tönkretette  anyám életét. Én azért nyúltam a pohárhoz, hogy oldjam a gátlásaimat, könnyebben ismerkedjek meg a lányokkal. Lett is menyasszonyom, öt évig éltünk együtt, amikor feladtam. Nem akartam, hogy egy alkoholista miatt szúrja el az életét.
 
- Szakítás után volt pénzem, mert szépen félretettünk lakásra. Csakhogy beszippantott az éjszakai élet. A munkahelyen egy ideig elnézték a piálásomat - sokszor hazaküldtek vagy az öltözőben ki- aludtam magam -, ezért jobbnak láttam, ha magamtól megyek el. Anyámhoz nem akartam visszamenni, elég volt neki egyszer együtt élni egy alkoholistával. Rendesek voltak a gyerekkori barátaim, akik korábban büszkék voltak rám, hogy mire vittem, ám egy idő után már szégyelltek. Nem lehet mindennap szilveszter! - mondták, amikor felugorottam hozzájuk, hogy igyunk valamit a büfében. Ők kinőtték a bulizást, én benne ragadtam.
 
Amikor a haverjainál kitelt a becsülete, s nem kapott többet szállást, lépcsőházakban húzta meg magát, majd egy napon besétált a hajléktalanszállóra. Kijárt, alkalmi munkákat vállalt, ami növelte az önbizalmát, mondván, képes megállni a saját lábán. Jó nevű Balaton-parti szállodákban dolgozott a szezonban, aztán a fővárosban helyezkedett el ismét forgácsolóként. Mind rövidebb idő telt el egy-egy munkahelyén, ugyanis kiderült, Csaba egyre keményebben iszik. Elmondása szerint az ország tizenhét megyéjében megfordult: mindig oda ment, ahol még nem ismerték.
 
- Ami gyerekkoromban bevált, az felnőtt fejjel is bejött: boltokban lopkodtam. Csoki, cigi után jött a skót whisky, amelyet persze eladtam. Odáig "fejlődtem", hogy kabát alatt kivittem számítástechnikai berendezéseket, különböző műszaki cuccokat. A kocsmában tizedáron adtam túl rajtuk. Tudom, röhögtek a hátam mögött, de legalább megvolt a napi fröccsökre valóm. Elkaptak, elítéltek. Kilenc hónapot húztam le Tökölön. Ott kezdtem el komolyabban rajzolgatni. Egy pályázatra bibliai témájú képet küldtem be. Második alkalommal a nagyfai börtönbe kerültem, ahol a nevelőm biztatására egy 15 négyzetméteres falfestményt készítettem az ebédlőben. Észak-amerikai életképet festettem meg musztáng lóval, sassal, tóval, hegycsúcsokkal. Portrékat is rajzolgattam a többiekről, amiért hol csokoládét, hol kávét kaptam. Amikor kijöttem a sittről, meg voltam győződve arról, hogy kigyógyultam az alkoholizmusból. Noha másfél évig nem ittam, ez kevés volt ahhoz, hogy teljesen megváltozzak. Utóbb rájöttem, nekem is erőfeszítéseket kellett volna tennem azért, hogy az életem jobbra forduljon. Gyenge voltam, ott folytattam, ahol abbahagytam. Egy-két nap munka után újból piáltam. Meg loptam. Hát, így kerültem Veszprémbe harmadszor is rács mögé. Húsz hónapot kaptam, de ez év novemberében szabadulok.

 
Erre minden esélye megvan, mert kifogástalan a magatartása, s megállja a helyét a varrodában. A veszprémi intézményben is gyorsan előkerült a ceruza, az ecset, aminek sorstársai megörültek. Rendszeresen rendelnek tőle virágokat, tájképeket ábrázoló alkotásokat, s persze portrékat is, amelyeket kiküldenek szeretteiknek főleg név- és születésnapok alkalmából.
 
Még tavaly májusban felhívta a börtönlelkész Csaba figyelmét, hogy nemzetközi festőpályázatot írtak ki  - hazai koordinációját a Magyar Testvéri Börtöntársaság végezte -, jó lenne, ha ő is benevezne. A büntetett előéletű férfi Munkácsy Mihály Golgotáját sajátos módon dolgozta fel: "térgörbítéssel" 34 alakot vitt fel egy A2-es papírra.
 
Olyan jól sikerült a mű, hogy a hazai büntetés-végrehajtási intézetekből beküldött 70 alkotás közül az övét beválogatták az első háromba. A kép jelenleg Berlinben egy kiállításon látható.
 
- Ez év márciusában Németh Éva ezredes, a börtön parancsnoka felkért, hogy fessek egy nagyméretű fali képet Veszprémről a viadukttal és a várral. Örömmel  vállaltam el a munkát, hiszen nemcsak, hogy gyorsabban telik az idő, kedvenc hobbimnak hódolhatok. Egy '60-as években készült fotót "nagyítottam fel", így lett egy 1,8 x 2,7 méter nagyságú falfestmény a látogatóhelyiségben. Szépia stílusban készült el két hónap alatt, de utólag mindig javítgatok valamit rajta. Édes- anyámnak is tetszett, amikor meglátogatott. Legalább így tudtam neki örömet szerezni. Vissza csak akkor megyek hozzá lakni, ha minden tekintetben rendbe teszem az életemet. Mert nem akarok neki fájdalmat okozni.

Arra is megbízást kaptam, hogy a látogatóhelyiségben lévő játszósarokba fessek ugyancsak a falra színes mesefigurákat. Teljesen szabad kezet kaptam. Hálás is vagyok a nevelőknek, illetve mindenkinek a börtönben, akik segítettek eddig, hogy visszataláljak önmagamhoz. Már jelentkeztem a budapesti Váltósáv Alapítványnál, ahol reményeim szerint munkát, szállást találnak nekem, ha kiszabadulok. 

Mivel Csaba egyszer már volt elvonón - ez akkor nem jött be nála -, járó betegként kér állandó orvosi felügyeletet. Abban is reménykedik, hogy találkozhat olyan társasággal a fővárosban, amelyik befogadja, ahol figyelnek rá, mert soha többé nem akar visszakerülni az élet mocsarába. Talán olyan is lesz, aki abban segíti, hogy előbb a képzőművészeti szakiskolát, majd a főiskolát elvégezhesse munka mellett. Akkor lesz majd rá igazán büszke az édesanyja - reméli Csaba.