Medvéket fényképez a berhidai fotós

Legszívesebben szarvasokat és medvéket fényképez. Ezek az állatok az őserejük miatt váltak a kedvenceivé. Természetfilmjeit és fotóit közel húsz hazai és nemzetközi pályázaton díjazták már és állították ki. Úgy véli, a díjak és elismerések megszerzése nem jogokkal, hanem kötelezettségekkel jár.

– Nekem Gemenc, amely Európa legnagyobb ártéri erdeje, a szívem csücske. Egy igazi ősvadon. Kevesen vannak azok, akik sok időt szentelnek rá, mert a bejárásához, megismeréséhez nagyon sok idő kell. Egy ott készült képnek nagy értéke van számomra. Nem olyan egyszerű, mint kimenni a Bakonyba, Somogyba vagy Zalába. Itt a természet erőivel is meg kell küzdeni. Már elkészült az agyamban az a kép, amiért a nagyvadfotózást választottam. Ez egy aranyködös szarvasfotó, ahogy ellenfényben bőg a szarvas és a szájából a pára megy kifelé – meséli Kalmár Lajos Gábor. Évek óta készül rá, hogy megörökítse az áhított pillanatot. Ez még csak a fejében létezik, nem sikerült még kiexponálni, ezért jár le sokat Gemencre, ahol évente 30–35 napot tölt el, mert a szerelmese lett.

A munkahelyén, Peremartonban, ahol pirotechnikusként dolgozik, támogatják a fotós munkásságát. Már év elején tudják a kollégái, hogy mikor van jó medvejárás Erdélyben, és mikor bőgnek a szarvasok Gemencen, mert ő azokra az időszakokra biztosan szabadságra megy.

Erdélybe már öt éve folyamatosan visszajár medvéket fotózni. Évente két túrán vesz részt, sőt, már annyira megismerte a környéket, hogy túravezetőként is besegít. Ismeri a medvéket, a medvejárásokat, a terepet. A medve lett a másik nagy szerelem, pedig a kötődés véletlenül alakult ki.

– Mint nagyvadfotós, az ember eléri azt, hogy lefotózza az őzet, a szarvast, aztán előbb-utóbb jönnek az új kihívások, hogy akkor most mit is kellene? Így jött a medve, ami elérhető közelségben van, mert Erdély nincs olyan nagyon messze. Egy véletlen folytán megismerkedtem egy túraszervezővel, kimentem vele és nagy szerelem lett – eleveníti fel a macis kezdeteket. Már az első túrán 15 medvével találkozott. Lefotózni akkor még nem sikerült őket, mert későn, sötétben jöttek elő. Ennek ellenére különleges élmény volt látnia ezeket a hatalmas állatokat. Fel is teszem neki rögtön a kézenfekvő kérdést: vajon nem tart-e medvetámadástól?

– Úgy gondolom, hogy a medvékkel nincsen baj. Azt szoktam mondani, hogy Gemencen jobban félek egy malacos kocától, mint Erdélyben egy medvétől. Rettentően félnek a medvék. Az ösztöneikben, a génjeikben van, hogy félnek az embertől. Nagyon sok mindennek össze kell ahhoz jönnie, hogy emberre támadjanak – vélekedik. Vannak bizonyos alapszabályok, amikre figyelni kell. A bocsos medvéket nem szabad megzavarni. Figyelni kell arra is, nehogy a bocs és a medve közé kerüljünk. Ha véletlenül meglepi az ember a medvét, akkor is támadhat. Megvannak az alapszabályok, amiket be kell tartani és akkor nincsen gond.

Kiderül, hogy a macikat speciális, szagmentes, hangszigetelt lesekből fotózzák. Az OSB lapokból összecsavarozott kis kuckók két-, három- vagy négyszemélyesek. Az igazán jó képhez 30–40 méterre kell lenni a medvéhez vagy még közelebb, hogy az állat betöltse a képet, ne csak egy kis fekete paca legyen. A medvék viszont a legkisebb zajra is elmennek, még a bocsos maci is, mert félti a kicsinyeit.

Különleges élményként elmeséli, hogy előfordult már, hogy azt hitte, elmentek a medvék és is kijött a lesből. Elindult hazafelé, amikor szembetalálkozott egy háromméteres mackóval, amely néhány méterre lehetett. Hatalmas élmény volt, főleg így utólag – mondja nevetve. Akkor, ott szinte fel sem fogta, kellett vagy öt perc, mire elindult az adrenalin, jött a remegés, meg minden. Az igazán kedves emlékek azonban a bocsos medvék. A kis mackókat látni az anyjuk mellett, az óriási élmény. Ezeket a hatalmas állatokat megfigyelni természetes körülmények között egy olyan élmény, ami nem sok embernek adatik meg, és már csak ezért is, örök emlék marad.

Gábor nemrég Szlovéniában járt, hogy medvéket fotózzon. Ott körülbelül három méterre volt tőle egy maci. Annyira közel, hogy már nem is lehetett jó képet készíteni róla. Viszont európai viszonylatban is egyedülálló fotókat sikerült készítenie, amikor egy őzbakot elejtő hiúzt videóztak és fényképeztek le. Medvét vártak, de egy hiúz éppen előttük kapott el egy gyanútlan bakot. A kép nagy szenzáció volt a magyar fotós berkekben. Több európai fotópályázaton is megjelentek a képek, mert vadászat közben nagyon kevés embernek sikerült még lefotózni a vadonélő hiúzt.

Ezek után kíváncsi vagyok, hogy mi az, amit szeretne még lefotózni.

– A kékbegy az nagyon bakancslistás nekem. Évek óta hajtom, de nem sikerül ezt a pici madarat lefotóznom – válaszolja. Az Alföldön már ismer egy helyet, ahová április végén jön meg a kismadár. Nászénekbe kezd, és akkor lenne szép lefotózni, ahogy énekel. Ezt egy pár napig vagy egy hétig énekli, ha akkor nem sikerül lejutnia, akkor dugába dől a terv, hogy elkészüljön a bakancslistás kép.

– Nagyon kritikus vagyok magamhoz. Voltam 12 napot Gemencen, hazajöttem közel 3000 fényképpel, abból első körben 2400-at kidobtam a kukába. A maradék 600-ból talán kettő, három lesz olyan, amiről úgy érzem, hogy pályázatra méltó. Pedig szeretek pályázni. Több mint húsz hazai és nemzetközi díjam van. Ezek a szarvasok, eredeti környezetükben, mindig megmozgatják az emberek fantáziáját, mivel nem egyszerű őket lefotózni – vélekedik.

Befejezésül elárulja még, hogy azért is szeret pályázni, mert ha kiteszi egy fotókiállításon, hogy itt vagy ott nyert, és azt látják a gyerekek, akkor kiderül számukra, hogy igenis érdemes fotózni, mert lehet sikereket elérni kisvárosi szintről indulva is.

ELISMERÉSEI :

Az elmúlt három évben öt képét választották „Vadászati kulturális érték” díjra méltónak, a „Varázslatos Magyarország” pályázaton több első, második, harmadik helyezést ért el fotók és kisfilmek kategóriákban, a „TransNatura” nemzetközi fotópályázaton harmadik helyen végzett, a „Narava” nemzetközi fotópályázaton FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique) Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség – kék szalag díját, a „One Shot PhotoCon” nemzetközi fotópályázaton FIAP kék szalag és OSPC zöld szalag díját kapta.