Együtt élik meg az alkotás örömét a füredi Múzsa tagjai

Az Arácsi Népházban találkozom Héhn Zsuzsannával, a Múzsa Művészeti Egyesület nemrég újraválasztott elnökével és két taggal: Gaál Antal költővel és Nagy Sándor fotóssal. Ez a hely az egyesület bázisa, gyakran állítják itt ki a tagok munkáit. Most is így van, éppen Hódos Józsefné gobelinjei és fényképei függenek a falakon. A Múzsa minden alkotót befogad, aki szívesen megosztja munkáját, és a tagokkal beszélgetve könnyű megérteni, mi az összetartó erő a festők, fotósok, keramikusok vagy más alkotótevékenységet végzők között.

Itt nincs irigység, a tagok nagy szeretettel fordulnak egymás felé. Mindenki a szépet, a jót, a kiemelhetőt keresi a másik munkájában. Együtt élik meg az alkotás örömét, egyformák a kész mű értékelésében és megbecsülésében. Idén a Múzsa kapta a Balatonfüred Kultúrájáért kitüntetést.

- Örülünk az elismerésnek és büszkék vagyunk rá, hogy más is észreveszi a munkánkat. Mi azért tudunk jól működni, mert nemcsak azzal foglalkozunk, hogy a művészetben mi történik, hogy mit alkotunk éppen, vagy milyen rendezvényen veszünk részt, hanem vannak kötetlen programjaink, amikor egy paprikás krumpli mellett jókat beszélgetünk – kezdi Héhn Zsuzsanna.

- Sikerélményt adunk egymásnak. A munkáinkban van igyekezet, fejlődés, segítségnyújtás. Az alkotóknak az alkotás eszköz, hogy megmutathassanak valamit magukból. Azt, hogyan szűrik át magukon a világot. Ha az alkotás másoknak is tetszik, az hihetetlen öröm az alkotónak is. Mi, fotósok is sokfélék vagyunk. Én például igyekszem úgy komponálni, hogy a képből a villanyvezetékek kimaradjanak. Van olyan tagunk, akit ez nem zavar, beleveszi, és otthon kitörli egy programmal, és ha másvalami nem tetszik neki, azt is kicseréli. Jó ez a sokféleség – mondja Nagy Sándor.

- Az a Múzsa titka, hogy itt nagyon sokszínű társaság keveredik, sokféle látásmód, mentalitás, temperamentum találkozik. Színes csapat vagyunk, mindig van mondanivalónk a másik számára. Mindig van új, más, egyikünk így látja, másikunk úgy, de nem azért vagyunk együtt, mert kötelező feladatokat oldunk meg, hanem mert szeretjük egymást – teszi hozzá Gaál Antal.

A Múzsában 36 lelkes, amatőr alkotóművész dolgozik, de van 14 pártoló tag is, akik csak egyszerűen szeretnek részt venni az eseményeiken. 2006-ban alakult az egyesület, az egyik kezdeményezője a tavaly elhunyt Sárköziné Sárovits Hajnalka könyvtárigazgató volt.

MÚZSA-SZÁMOK

Az egyesület 12 éve tömöríti Balatonfüred és környéke alkotóit. Tagjai: 36-an aktív művészek és 14-en pártoló tagok. Közel 200 kiállítást rendeztek. Vannak köztük írók, költők, előadóművészek, színészek, zenészek, énekesek, táncosok, képzőművészek, népi és iparművészek, filmesek, fotósok és művészetpártolók.

- Soltész Marival és Gazsi Pirivel ők találták ki az egyesületet, mert érezték, hogy erre elemi igény van. Mindenkiben mocorgott valami, az első foglalkozáson a könyvtárban legalább hetvenen voltunk. A városban korábban a művészklub működött, ami a festőket tömörítette, és ez ma is létezik, de az egyesületek között nagy az átjárás. Aki a Múzsában tag, általában tag a Művészklubban is. Csopakon is van egy képzőművészeti egyesület, ahol festeni tanulunk, de ez is szinte összeolvadt mára a Múzsával. Aki múzsás és festeni akart, az átjött Csopakra is, aki Csopakon festett, az átjött a Múzsába – meséli Héhn Zsuzsa.

- A tagdíjakból működünk, és kapunk önkormányzati támogatást is. Mi szervezzük nyaranta a Nemzetközi Sirály Táncfesztivált, ami nagy feladat, és segítünk a turisztikai egyesületnek a Romantikus Reformkor szervezésében is. Ha napi négy órában csak az egyesület működtetésével foglalkoznánk, akkor is lenne mit csinálni. A költségeink jelentős része a kiállításokkal kapcsolatos, a képek szállítása kapcsán felmerülő útiköltségek a legjelentősebbek, és ennek sajnos csak egy részét lehet az önkormányzati támogatásból finanszírozni. Reméljük, hogy ezen változtatni tudunk – mondja Nagy Sándor.

- Kiállításokat szervezünk, melyek jelentős része az Arácsi Népházban valósul meg. Az önkormányzat épületében működik a Folyosógaléria, ahol a munkáinkkal még rendszeresen megjelenünk. Kétévente kiállíthatunk zsűrizett munkákat a Kisfaludy Galériában is, amihez katalógus is készül. Az amatőröket összefogó, országos kezdeményezések közül részt veszünk kétévente az Ajkai Tárlaton és a tapolcai, Ablakaink elnevezésű kiállításon. Állítottunk már ki Ausztriában, Hollandiában, Finnországban, Opatijában, de voltak Füred nevű településeken is tárlataink: Kaposfüreden és Tiszafüreden. A Múzsa szoros kapcsolatot ápol a térség alkotócsoportjaival. Ezekkel a csoportokkal cserekiállítások is megvalósulnak, ők is jönnek a népházba, a Múzsa-tagok munkái is voltak már Pápán, Ajkán, Tapolcán, Alsóörsön, Vasváron – mondja Héhn Zsuzsanna.

- Tavaly Bakonybélbe szerveztünk háromnapos alkotótábort, ami csapatépítő tréningként működött. Annyira jól sikerült, hogy idén tavasszal megint elmegyünk. Nagyon sok barátság is születik a Múzsa kapcsán. Egy kaposvári festő barátommal, Nádas Józseffel például nyáron közös kiállításunk lesz a Folyosógalériában. Izgalmasabb is lesz így, mert a fotók mellett festmények is lesznek – teszi hozzá Gaál Antal.

Mint mondják, az egyesület kiállításait hirdetve nem gondolják, hogy a látogatók Van Goghokat fognak látni. Vegyes a társaság, vannak köztük kiugróan tehetséges alkotók, és olyanok is, akik csak most ismerkednek a műfajokkal, és fejlődni szeretnének. Amikor kiállításra készülnek, nem válogatnak, mindenkitől kérnek alkotást. Ők vállaltan ilyenek, így szerethetők. Talán ez az, ami miatt kiállításaik elérik a városlakókat, és ami miatt sokan betérnek a népházba.

SZÉP S(Z)AVAK

A múltkor egy kedves borász ismerőssel beszélgettem a jó borról. Azt mondta, lehet a borra mindenféle jelzőt aggatni, dicsérni a savait vagy az illatát, de a végén mégiscsak kétféle bor létezik. A szeretem bor és a nem szeretem bor, vagy másként, a jó bor ízlik, a rossz bor nem ízlik.

A művészettel is valahogy így van az egyszeri ember: elmagyarázhatják nekem, hogy mitől különleges, rendkívüli vagy nagyszerű egy alkotás, ha az nem tetszik. Persze attól, hogy valamit szépnek találok, még egyáltalán nem biztos, hogy kiakasztanám a szobám falára. És olyan is van, hogy látok valami nagyszerűt, amiben megérzem az utolérhetetlen tehetséget, ami lenyűgöz, de nem szeretném az otthonomban látni. Amikor a Múzsa tagjaival a művészetről beszélgettünk, azt találtuk, hogy az egyén szempontjából egy dolog lényeges: az alkotás hordoz-e valamilyen mögöttes tartalmat, kelt-e valamilyen érzelmet a szemlélőben.

Mint az édesanya a gyermekével, gyakran az alkotó is elfogult saját munkájával szemben.

Mint a borász ismerősöm mesélte: előfordul, hogy a borász hibás borával nevez egy versenyre. Annyit dédelgeti, kóstolgatja a pincében, míg a hibát előnynek érzi. Ilyenkor jön jól a külső szem, egy verseny vagy egy egyesületi tag, aki óvatosan elmondja, hogyan lehetne még szebbet, még jobbat, még ízletesebbet alkotni. Így vannak egymással a Múzsa-tagok is: óvatos szeretettel terelgetik egymást valami új végeredmény felé, ami egyformán úgysem lehet mindenkinek jó, de az örömteli alkotás fejlődést, sikerélményt hoz az egyénnek.