A női lélekből fakad

Felső tagozatosoknak, középiskolásoknak mindenütt kötelező volt elvégezni a vöröskeresztes tanfolyamot. Amikor a 7-es számú tábori kórház Veszprémbe került (a belgyógyászat a Davidikum épületében, a sebészet az irgalmas nővérek intézetében működött), segítségre volt szükség, a Vöröskereszt városi szervezetének vezetője, dr. Grünner Lászlóné a sebész főorvosnak átadta a tanfolyamot végzettek névsorát.

- Miután én francia származású vagyok - de Chatel -, dr. Tiborcz főorvos úrnak megakadt a néven a szeme. Ennek a kislánynak én kétéves korában vettem ki a manduláját, mondta, őt hívjuk be. Így kerültem én, mint a főorvos régi ismerőse, a sebészetre - mesélte Pávics Lászlóné de Chatel Mária. - A főorvos úr jó pedagógiai érzékkel ide osztott be engem, a 22-es kórterembe, ahol ma tartom az előadást. Huszonkét ágyban huszonkét sebesült katona feküdt.

Egy egészségügyi katona volt mellé beosztva, a betegeket, a front sérültjeit szolgálták: kötözték, mosdatták, itatták a sebesülteket, ápolták, betakargatták őket. Volt, akinek egy karja sem volt, fél szeme hiányzott, teljesen ki voltak szolgáltatva a nővéreknek, ápolóknak, akik igyekeztek mindenben segíteni rajtuk.

- 1944 novemberében érkezett ide a kórház, rövid idő múlva a főorvos úr engem bevezényelt a műtőbe, először a műtéti naplót kellett vezetnem. A műtőasztalon feküdt egy orosz katona, akinek koponyasérülése volt. A főorvos odaállított egy könyvvel és tollal a kezemben, hogy vezessem a műtéti naplót. Amikor megláttam a kilyukadt koponyát, amiből ömlött a vér, és szívatták ki az agyvelőt, elájultam. Én ezt nem tudom csinálni, közöltem. A főorvos úr azt mondta, üljek le és írjak tovább. Így kezdődött a műtős szolgálatom. Aztán az ember hozzászokik a friss vér látványához, és érzi, hogy szükség van rá, számítanak rá.

Arra a kérdésre, hogyan lehet ehhez hozzászokni, mi teszi széppé ezt a nagyon nehéz, kemény pályát, Pávics Lászlóné azt válaszolja: a segítőkészség alapvető női tulajdonság, a női egyéniségből, női lélekből fakad.

- Bár nagyon sok szomorú emlékem, történetem van, örültem minden apróságnak, ha valamit, akár egy pohár vizet adni tudtam. Az egyik szomorú élményem egy szemműtéthez kötődik: mind a két szeme megsérült a katonának. Azt kérdezte a főorvostól, mikor fog újra látni. Megfagyott a levegő. Összenéztünk, a főorvos azt válaszolta: kedves fiam, ez bizony még jó időbe telik. Tudtuk, hogy soha többet nem fog látni. Egy másik betegünket, Tibort hordágyon hozták, vastagon állt a vér az arcán. A katonák aknát szedtek fel a nádasban, a balatoni csatában. Ordított, amikor hozták: "hős akartam lenni és nem nyomorék". Leültem a hordágy végére, kérdeztem, mi történt vele. Elmesélte, hogy oktató volt, a kézigránát használatát kellett bemutatnia, nem akart a gyújtózsinór begyulladni, újra próbálta és akkor felrobbant a kezében. Elvesztette a jobb kezét. Vécépapírral volt bekötözve, sötétszürke krepp- papírral. Ami kötszert találtunk, lebontottuk a sebesültekről, kifőztük újra. Szünetben mi, nővérek összeültünk a kötözőben, feltekertük a pólyákat, a száraz, megfőtt tetveket lesöprögettük róluk, a sterilezőben kifőztük, úgy használtuk azokat.

Márciusig működött itt a tábori kórház. Akik fel tudták venni a kapcsolatot a hozzátartozókkal, azokért a sebesültekért eljöttek, a többieket felöltöztették és indultak tovább, a front nyugatra húzódott. A nővérek elbúcsúztak a sebesültektől. Volt veszprémi osztálytársnője, aki ment tovább a kórházzal, de Chatel Mária maradt. Szülei, három testvére éltek itt.

- Az utolsó napon behoztam az emlékkönyvemet, és arra kértem mindenkit, aki csak tud, írjon bele. Sírnivalóan szép búcsúszövegeket írtak. Van egy utolsó szomorú emlékem: hassérülése volt a bácsinak, hordágyon feküdt. Kérte, hozzak neki egy kis levest. A konyha lent volt az udvaron, két hatalmas üst, az egyikben főtt a csontleves, a másikban a babos káposzta. Rohantam le, tudtam, hogy leves nincs, de legalább egy kis teát hozzak neki. Mire felértem, a bácsi meghalt.

Pávics Lászlóné mesélt arról is, hogy egyszer kapott egy lapot Miskolcról, amiben valaki azt írta neki: "Amit Marikától kaptunk, messze meghaladta az ápolást és kötelességteljesítést."

A háború után élete kacifántosan alakult. Férjhez ment, így került a patikába gép- és gyorsírónőként. Férje négy évig volt szovjet fogságban, hazahozott egy sárgaságot és egy gyomorfekélyt. Egész életemben ápoló voltam, ez lett a hivatásom, mondta.

A Nemzetközi Vöröskereszt (International Committee of the Red Cross) a pártatlanság, semlegesség, emberiesség, egyetemesség és önkéntesség egység elvei alapján működő nemzetközi segélyszervezet. A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean Henri Dunant svájci üzletembertől származik, aki 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről a környező lakosság segítségével a csatatéren maradt sebesültek ellátását. 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban kifejlődött a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.

A Magyar Vöröskereszt 1881-ben alakult, célja az egészségügyi nevelés és védelem, a családvédelem, a véradás és szociális munka.