megszerette a veszprémi létet

2018.02.10. 15:00

Az életet végig kell élni – vallja Börcsök Enikő

Kurázsi mama mindig az életet választja, mondta Börcsök Enikő, aki a Veszprémi Petőfi Színház előadásának címszerepét alakítja.

Balla Emőke

Börcsök Enikő hűséges típus, 1994 óta tagja a Vígszínháznak. Több mint negyven játékfilmben, kilencven tévéfilmben szerepelt. A Veszprémi Petőfi Színházban először játszik Fotó: Penovác Károly

A Kurázsi mama és gyermekei főszerepét alakítja a veszprémi színházban. Az igazgató vagy a rendező gondolt önre?

- Először Oberfrank Pali, utána Funtek Frigyes, a rendező. Pali osztálytársam volt a főiskolán, jól ismertem őt. Még nem jártam itt, Veszprémben, de örültem, hogy meghívtak erre a szerepre. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom Kurázsi mama szerepét. Azt gondoltam, hogy idősebb leszek, mikor ezt a szerepet eljátszom. De jó ez így. Kurázsi mama a darab szerint fiatalként kezdi, sok-sok év eltelik a háborúban, mire megöregszik.

Börcsök Enikő hűséges típus, 1994 óta tagja a Vígszínháznak. Több mint negyven játékfilmben, kilencven tévéfilmben szerepelt. A Veszprémi Petőfi Színházban először játszik Fotó: Penovác Károly

Milyen az a Kurázsi mama, akit játszik?

- A darab mondanivalója paradoxon. Ez egy háromgyermekes asszony, aki végigmegy a háborún, sok évtizeden keresztül, és közben elveszíti a gyermekeit, ami miatt nagyon sajnáljuk őt. Paradoxon, hogy nem lehet eldönteni, Kurázsi mama pozitív vagy negatív jellem: rossz döntések sorozata mindaz, amit elkövet. A gyermekei életben maradhatnának, ha ő adott helyzetben jól döntene. Sajnáljuk őt, jaj, szegény Kurázsi, mennyit szenved, mennyi minden történik vele, mégis annak kellene, hogy drukkoljunk, pusztulna már el, az egész jelleme pusztulna el, hiszen nem sok áldozatot hoz a gyerekeiért. A túlélés a döntése, feláldozza a gyermekeit. Általában az életben megpróbáljuk túlélni a dolgokat, a tragédiákat, de nem biztos, hogy ezt mindenáron végig kell csinálni. Lehet, hogy meg kell halni, ha bizonyos tragédiák bekövetkeznek. Talán nem lenne ennyi áldozat és ilyen sok fájdalom, ha esetleg az anya feláldozná magát.

A túlélés a darab központi témája?

- A túlélés és a mindenáron való továbbmenés. Ebben a darabban Kurázsi mama mindig az életet választja. Sokan nem így vagyunk vele, de Kurázsi mama ilyen. Tovább kell menni, az életet végig kell élni, akár így, akár úgy.

Megszerettem a helyi társulatot és a veszprémi létet is

Egymásra hangolódtak a veszprémi társulattal?

- A kollégákkal nagyon jó viszony alakult ki. Megszerettem őket és a veszprémi létet is. Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb az ember, mint Pesten. Itt két próba között nem tudok mással foglalkozni, csak erre a feladatra koncentrálok.

Hogyan tudott Funtek Frigyes rendezővel együtt dolgozni?

- Jó baráti viszony alakult ki közöttünk. Ismertem őt, hallottam róla, de korábban még nem találkoztunk. Jó volt a vele való közös munka.

Ön hűséges típus, 1994 óta tagja a Vígszínháznak. Játszott mellette más színházakban is?

- Minden évben volt valami külső munka. Ha az igazgatóim tehették, mindig elengedtek ezekre a munkákra, de alapvetően hűséges típus vagyok. Nagyon nehéz azt a hatalmas nézőteret, a csodálatos színházat otthagyni. Ez pótolhatatlan, sehol nincs olyan érzésem, mint a Vígszínház színpadán. Akárhol játszom, mindig „hazahúz” a szívem.

1991 óta, amikor a közönség a Melodráma című filmben megismerte, folyamatosan filmezik.

- Szerencse, hogy ennyit forgathattam, több mint negyven játékfilmben, kilencven tévéfilmben szerepeltem. Kevés filmet forgatnak, sok színész van, nagy szerencse, ha valakit filmszerepre hívnak.

Melyik film a kedvence? Kivel forgatott szívesen?

- Gothár Péter Paszport – Útlevél a semmibe című filmjét nagyon szerettem, és Szász János filmjeit. Sokat dolgoztam fiatalokkal, első filmes rendezőkkel, nemrég például a Szerdai gyerek című filmben játszottam, majd ismét egy Szász János-film, a Hentes, a kurva és a félszemű.

Szász János filmjeiben többször játszott, a rendező gyakran számít önre.

- A rendezőknek általában vannak válogatott színészei, akikkel szeretnek dolgozni, akikkel hasonló a világuk. Szász Jánossal többször dolgoztam együtt. Szabó Istvánnal az Édes Emma, drága Böbe című filmben forgattam, de az a munka egész életemet végigkísérte.

Színházban ki volt meghatározó rendező?

- Marton László tanárom volt a főiskolán, a Vígszínházban évtizedeken keresztül az igazgatóm. Nagyon sokat kaptam tőle, sokat köszönhetek neki. Tőle mindig lehetett tanácsot kérni, nem csak akkor, mikor ő rendezte az előadást. Sok rendezésében játszottam.

Egy percig sem gondolkodott a tanári katedrán

Évek óta ön is tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

- Tizenhárom, tizennégy éve. Székely Gábor, a főiskola akkori rektora kérdezte, elmennék-e tanítani Gálffi László osztályába, aki nagyon jó barátom. Később, mikor az az osztály végzett, Zsótér Sándor indított osztályt. Mikor megkért, hogy jöjjek tanítani, egy percig sem gondolkodtam rajta, vállalom-e, hiszen nagyon sokat lehet tőle is, a tanításból is tanulni. Harmincéves barátság köt össze bennünket, életemben legtöbbet vele dolgoztam, azok a legkedvesebb szerepeim, amiket ő rendezett nekem. Nagyon hasonlóan gondolkodunk a világról. Öröm számomra, hogy vele dolgozhatom.

Közösen oktatják a színészmesterséget?

- Nagyon sokszor közösen, általában együtt vagyunk az órákon. Amikor valamelyikünk dolgozik, próbál, vidéken van vagy főpróbahéten, akkor váltjuk egymást, de szeretünk együtt, egyszerre ott lenni a hallgatókkal. Amit ő nem lát meg, azt én meglátom, és fordítva is így van.

Mit adnak tovább a fiataloknak?

- A gondolkodást. A színésznek mindig gondolkodnia kell, és nem várhat arra, hogy a rendező majd megmondja neki, mit csináljon. Önálló szerepformálásra, önálló gondolkodásra sarkalljuk őket, hogy tudják, miként kell egy színdarabhoz vagy egy szerepmegformáláshoz hozzáállni, hogyan kell folyamatosan átadni magukat a szerepnek, a darabnak. Ezt próbáljuk közvetíteni és azt, hogy merjenek bátran, szabadon próbálni.

Nyitottak?

- Idő kell hozzá, sok idő, de a mieink négy év alatt már bátorodtak annyit, hogy önálló gondolataik legyenek, akár egyedül is tudjanak dolgozni. Ha olyan rendezőt kapnak, aki nem mond majd nekik semmit – ami igen gyakori -, akkor is képesek legyenek dolgozni. Van olyan rendező, aki megmutatja, mit és hogyan csináljon a színész, és van, aki nem szól semmit, csak azt mondja: még egyszer. Az ember nem tud fejlődni, ha csak önmagát nem gyötri végig.

Paradoxon, hogy nem lehet eldönteni, Kurázsi mama pozitív vagy negatív jellem, mondta Börcsök Enikő (középen). Az előadásban Bajor Lilivel (Kattrin) és Gaál Attila Csabával (Stüsszi) Fotó: Pesthy Márton

A negyedéves egyetemisták már játszanak filmben, színházban?

- Elvileg az első három évben nem vállalhatnak külső munkát, kivéve, ha valaki csodálatos szerepet kap harmadéves korában, mint például Szalay Bence. Őt kivételesen elengedtük a Viszkis című filmre, mert az nagy szerep volt. Általában a negyedik évtől van színházi gyakorlat, jövőre pedig az egyetemistáknak szerződést kell kötniük a színházakkal. Próbáljuk minél több helyen megmutatni őket, hogy hívják őket az igazgatók, rendezők. A mi feladatunk, hogy megmutassuk, ajánljuk őket. Ez egy izgalmas időszak a gyerekeknek, minden játéknak tétje van, mit és hogyan alakítanak, mit látnak belőlük, róluk a rendezők. Már kell azon gondolkodni, hova szeretnének menni és szükség van-e rájuk. Kívánom nekik a legjobbakat.

Lépett már fel a növendékekkel együtt?

- Az egyetemen egy darabban, Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben az atyát játszottam, Zoszima sztárecet, egy öregembert, rövid kis szerep volt. De az, hogy itt, a színpadon velem vannak, nagyon jó érzés. Egyrészt azért, mert tudom, hogy hisznek nekem, másrészt azért, mert én is nagyon bízom bennük.

Tanárként, színészként vagy egyenrangú partnerként van jelen ilyenkor a színpadon?

- Is-is. Partnerek vagyunk, de ha valamiben tudok nekik segíteni, mindig szólok, hogy még jobb legyen az alakításuk, de akár ők is segítenek nekem. Van egy érzelmi viszony köztünk, amit már nem kell külön játszani. Különleges, jó viszony, nagy boldogság velük lenni. Bízom bennük és büszke vagyok rájuk, de ettől még rengeteget kell fejlődniük.

Milyen jövő vár majd a végzősökre?

- Nem lesz könnyű feladatuk. Nagyon sokan végeznek Kaposvárott és Pesten, rengeteg színész van, évről évre egyre több, a munka meg egyre kevesebb. Ma sokkal kevesebb színész tud elhelyezkedni a szakmában, mint régebben. Akkor nem volt kérdés, hogy valaki színházi szerződést kapjon, a mostani fiatal színészek már kényszerülnek alternatív formákban megmutatni magukat, mert a kőszínházakban nincs elég hely. Sok fiatal jön egyszerre, és nincs annyi státusz. Nagyon nehéz elhelyezkedni.

A fiatalok Budapesten szeretnének maradni?

- Először mindenki Pesten akar maradni. Azt gondolja, ott van csak élet, máshol nincs. Pedig igazán megtanulni a szakmát vidéken lehet. Régen volt három év kötelező vidéki színjátszás. Vidéken minden műfajban kipróbálhatja magát a színész, és könnyebben, gyorsabban kap szerepet. Jövőre kiderül, a végzősök milyen ajánlatokat kapnak. Nekem az a dolgom, hogy minél jobb és több dolguk legyen, jó helyekre kerüljenek, olyan helyekre, ami az én értékítéletemnek is megfelel. Másnak kérni sosem szégyen. Az ember nem harcol a saját dolgaiért, de a növendékeiért igen, értük mindenre képes.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!