Jegyzet: Karácsonyi boldogság

Megtaláljuk-e az igazi békességet, boldogságot vagy csak kívánjuk egymásnak ezekben a napokban? Hol van a középút a pusztán külsőségekben, csillogásban, vásárlásban, tolongásban kifulladó készülődés és az "ünnep nem az ajándékokról szól, nem vásárolunk semmit" elve alapján létezés között?

Hol a középút a családi veszekedés, az "idegbaj" és a "csak túléljem valahogyan" érzése és a valódi, lelki ünnep között? Nehéz eltalálni, sokszor még nekünk, keresztényeknek is, akik karácsonykor Krisztus születését, a világ világosságának eljövetelét ünneplik. Mi hisszük, hogy karácsony nem pusztán a szeretet ünnepe, hanem a legnagyobb szereteté: Isten szeretetéé, aki egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljünk őáltala.

Karácsony nemcsak a családi együttlét, az ajándékozás ideje, hanem az Istennel való közösség megélése, annak, hogy a legnagyobb ajándékot Ő adta nekünk. Olyan egyszerű írni, mondani, hogy adventben lassítunk, készülünk, valójában végigrohantuk ezt az időszakot (is). A hírek főcímeiből a gond és a baj zúdult ránk, szűkebb környezetünkben betegségek, balesetek, fájdalom, gyász, sírás az öröm helyett. Loholtunk az ajándékok, a fenyőfa, étel-ital után és idén is minden az utolsó pillanatra készült el. De ma már ünnep van, az igazi, az áhított, amilyennek szeretnénk. Megszűnik minden békétlenség, boldogtalanság, legalább erre a három napra. És ha átéljük karácsony igazi lényegét, talán tovább is.