Kettősség határoz meg

- Püspök úr nem idegen itthon, most is figyelemmel kíséri az itt élők, az iszapkárosultak sorsát. Mit jelent önnek a haza?

 Idegenben döbben rá az ember, mit jelent a haza. Tág fogalom: a haza-tudat kialakításában döntő szerepe van az anyanyelvnek, az első szónak ugyanúgy, mint gyermekkorunk imáinak, dalainak, meséinek. Benne van az ősök tisztelete és egy meghatározott néppel való azonosulás. A haza akkor is bennünk élhet, ha sohasem jártunk őseink földjén. Amikor Magyarországra jövök, haza jövök és amikor visszamegyek, Londonba, ott is otthon vagyok. Ez a kettősség határoz meg.

- 1956-ban kényszerhelyzetben hagyta el az országot.

 Albertirsán voltam segédlelkész, megválasztottak az albertirsai forradalmi bizottság elnökének, pár nappal később a ceglédi járási bizottság elnökének. Mint Petőfi, lefoglaltam a fénymásológépet a városházán, kinyomtattam egy fogalmazványt, a templomra kitettem a magyar zászlót és félárbócra a fekete zászlót. Mint olyş sokakat, engem is kerestek, egyházi engedéllyel jutottam ki Magyarországról, az egyház megbízása alapján a menekült magyarok gondozása lett a feladatom.

- Miért Angliát választotta?

 Édesanyám nővére ott élt, angol férjével. Amikor oda kerültem, világossá vált, hogy a magyar evangélikus egyházközség, amit én szerveztem meg, nem olyan erős, hogy egy papot és a családját eltartsa. Jelentkeztem a BBC magyar osztályán bemondónak, felvettek. Lelkészként arra esküdtem, hogy szolgálatomat életbevágó ok nélkül el nem hagyom, ezért azt kértem, havonta legyen egy vasárnapom szabad, ezt nem tudták megígérni, így elestem az állástól. 1964-ben már a londoni angol nyelvű evangélikus egyház lelkésze voltam, csupán néhány év angol gyakorlattal. Negyven évig végeztem magyar szolgálatot  december 2-án leszek nyolcvan éves , azért fizetést nem kaptam, de tanítottam Oxfordban és a teológián is.

- A lelkészi szolgálat mellett tanított, irodalmi folyóiratot adott ki, megszervezte a Magyarok Angliai Szövetségét.

 Egészen fiatal koromtól kezdve mozgékony ember voltam, ezt a forradalomban való részvétel is tükrözte. A magyar reformáció idején az evangélikus prédikárok egyben népnevelők, tanítók is voltak, Heltai Gáspár lelkészként mesekönyveket adott ki. Én létrehoztam a magyarok országos szövetségét, akkor tizennégy magyar szervezetünk volt, ma nyolc.

- Mostani előadásában vázolja az angliai magyarság helyzetét és azt, hogy az nem ad okot nagy bizakodásra. A magyarság létszáma fogy, az új nemzedék nem tartja fenn sem az anyanyelvet, sem a nemzeti identitást.

 A magyarság megtartása állami segítség, törődés nélkül nem fog sikerülni, a felszívódás veszélye jelen van. Angliában és Londonban a magyar közösség mindig megmarad, az egyházak közössége élni fog. A szövetségnél átadtam a stafétabotot, elnökként lemondtam, de egy feladatot megtartottam, az ünnepeket továbbra is én szervezem.

 - Az új nemzedék számára az angol, mint világnyelv, nyilván elsődleges.

 Mikor Angliába kerültünk, az első időben a nyelv, a magyar nyelv fenntartása volt a legfontosabb számunkra. Évtizedek alatt felnőtt egy generáció, gyengült a kötődés. Tetszik az a tétel, amit Bismarck mondott: A tényeket nem lehet megváltoztatni, a tényeket ki kell használni. Van egy természetes és egy akart asszimiliáció, idősödés, halálesetek  ezt a folyamatot késleltetni, megállítani nem lehet. Fontos, hogy legyen egy magja a magyarságnak, aki a megkezdett utat, a tradíciót folytatja. Szövetségünknek a magyarság védelme is feladata; ha a The Timesban egy negatív cikk jelent meg rólunk, magyarokról, azonnal reagáltam rá. Angliában pártpolitikával nem foglalkoztam, de amilyen szolgálatot végeztem, bizonyos irányú gondolkodást tükröz.

- Szolgál még lelkészként?

 Már tíz éve nem. Angol nyelvű püspökként huszonegy éven keresztül 63 evangélikus lelkész  svédek, norvégok, dánok  vezetője voltam. Vannak evangélikusok Londonban, őket látogatom, ha betegek, elmegyek hozzájuk, úrvacsorát osztok, keresztelek. Törődöm a népemmel.

 - Vasárnap ünnepeljük a reformációt. Mi ennek a máig ható üzenete?

 Az evangélikusság visszautal a lutheri refomációra. Luther Márton, a korábbi ágoston rendi szerzetes, Wittenberg lelkésze, egyetemi tanára 1517. október 31-én ki-szögezte híressé vált 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A latin nyelvű szöveg a teológusok, hittudósok figyelmét próbálta felhívni az egyházban lévő visszaélésekre. A reformáció a magyarokat is elérte; a XVI. század első felében Magyarország nagy százaléka evangélikus lett. Az emberek nyitottak voltak a reformáció mondanivalójára, éltették a gondolatot. Ahogyan már említettem, az evangélikus prédikátorok nemcsak lelkészek voltak, hanem tanítók is. Az evangélikus lelkész nem több, mint más ember, első az egyenlők között, az egyetemes papság révén mindenki pap, ezt jelenti a reformáció. Így fogtam fel angliai szolgálatomat is: nemcsak pap vagyok, hanem népnevelő, nép gondozó, törődő. Engem majdnem mindenki ismer, de soha akartam tekintély lenni. A kereszténység egy természetes állapot, a keresztény ember élete egészében kell, hogy vonzóvá legyen mások számára.