Ők hárman egy család

Úgy hat éve történt, hogy a szülés utáni depressziót feldolgozni képtelen édesanya Lajosra hagyta az egy éves babát, Szandrát. Az asszony azóta sem látta a ma már iskolás gyönyörű és okos, olvasni szerető kislányt, aki ott jártunkkor éppen a betűk írását gyakorolta az asztalnál. Lajos nem követelt gyerektartást, megbirkózik a feladatokkal a nagymama segítségével. Ugyan a kislány édesanyját nyilván egyikük sem tudja pótolni, mindent elkövetnek, hogy ő ne érezze hiányát. Szandi azt mondja, az Anyák napi ünnepségekre a nagymama megy el, a szülői értekezletekre pedig édesapja.

Lajos nagyon odafigyel a kislányra, tartja a kapcsolatot a tanító nénikkel, ha pedig a munkából neki kell mennie Szandiért, főnöke megértően elengedi korábban. Az építőiparban kőművesként dolgozik, előfordul, hogy telente nincs munka, de nem csüggednek, vallják, hogy addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Amikor van munka, akkor azt becsülettel kell elvégezni, ha kora reggeltől késő estig tart is. Így rend szerint a nagymama kíséri Szandit reggel az iskolába, hiszen több, mint egy kilométert kell gyalogolniuk. Korábban közelebb laktak, a nagyi házában, csakhogy mikor azt elérte az iszap, Lajos üresen álló, felújításra szoruló családi házába kellett költözniük.

A devecseri Pauer Lajos édesanyjával neveli kislányát, a hét éves Szandrát nagy szeretetben (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Az ügyes édesapa lakhatóvá tette az épületet, miközben csak lassan gyógyultak a sebei. Őt magát is megviselte a katasztrófa, a mentés során másodfokú égési sérüléseket szenvedett. A megpróbáltatások azonban itt még nem értek véget. Szandra ugyanis hét hónapra született alig több, mint másfél kiló súllyal, lyukas szívvel. Egy hónapot inkubátorban töltött, mire megerősödött egy kicsit. A ma is vékony, aprócska kislányt egy éve műtötték meg, a szíve ma már rendben van, de időközben a tüdeje is legyengült.

Folyamatosan szedi a vitaminokat, azonban a legkisebb megfázás esetén is antibiotikumra van szüksége, nehogy tüdőgyulladást kapjon. Az apró köhécselés így is mindennapos, szerencsére azonban nem sokat hiányzik az iskolából a betegsége miatt. Mindez köszönhető édesapja és nagyanyja odafigyelésének. Ők azt mondják, minden napért meg kell küzdeniük, de nem bánják. A legfontosabb, hogy az amúgy mozgékony kislány ne szenvedjen semmiben hiányt. Mivel Szandi óvodás kora óta szeret furulyázni, örömmel támogatják a zenetanulásban is. Hogyne tennék, hiszen erről szól az életük. Mindannyian érzik, hogy bár nem egészen gömbölyű ez a világ, az ő családjuk így hármasban kerek.