A varrógépek és a történelem

Na, ez a folyamat sem volt egyszerű, mert másé volt az ötlet, mint akiről azóta is ismerjük. Ráadásul ezt a vívmányt sem lehet eredeti állapotában számon tartani; ahogy minden technikai újítást, a varrógépet is elérte az összes újító, akihez közel állt, közel áll a műfaj.

Elias Howe szabadalmaztatta 1845-ben a varrógép ősének számító szerkezetet, ami olyan izgalmas, sokat ígérő volt, hogy egy életművész ezermester jelentkezett be vele 1851-ben, új szabadalomtulajdonosként: lényeges módosításokat hajtott végre az eredetileg elképzelt masinán, ilyen volt a görbe helyett az egyenes tű használata, no meg a pedál, amivel a varrás gyorsaságát lehetett befolyásolni. Ő, a második szabadalomkérő volt Elias Howe Singer. Neve mindenkinek ismerős, aki életében találkozott már a minőséget jelző márkával.

Az a tehetséges varrónő, akinek voltak elképzelései, hogyan is nézzen ki egy viselet, ismerte az anyagokat, ráadásul egy Singer varrógép tulajdonosa is volt, zsebében hordta a jólét zálogát, nem is beszélve a névadóról, akinek valóságos aranybányát jelentettek a Singer varrógépek. Később persze az eredeti feltaláló is észbe kapott, beperelte Singert, aki tulajdonképpen elorozta az ő találmányát. A vita vége az lett, hogy a bíróság a feltalálónak adott igazat, aki ettől kezdve osztozott a varrógép nevű csoda hasznán Singerrel. Úgy hírlik, így is nagyon jól jártak mindketten.

Most, amikor a harmadik ipari forradalomról beszélünk, a varrógépek sorsa bizony sokféle. Hallunk híreket Indiából, ahol igazi mikrohitelekkel segítik hozzá a háziasszonyokat, hogy vásárolhassanak egy varrógépet, így saját munkájuk révén könnyíthessenek családjuk helyzetén. A varrás női foglalatosság, az anya, a háziasszony észleli azt, hogy tönkrement az ágynemű, hogy a gyerek kinőtte az egyetlen nadrágját, meg azt, hogy kereshetne egy kis pénzt, ha a szomszéd hasonló gondját megoldja. Na, ez a helyzet a bolygó igen sok pontján ismerős, így az afrikai földrészen, Tanzániában és Ugandában is.

Azért említem pont ezt a két országot, mert azt lehetett olvasni, magyar önkéntesek is dolgoznak annál az északír szervezetnél, amely évente több száz felújított Singer varrógépet szállít afrikai országokba, ahol még áram sincs. A pedálos varrógépekkel, a tehetséggel és az erős akarattal a nők, a családanyák mégis képesek naponta csodákat művelni – ehhez kellenek a Singer varrógépek, amiket használható állapotban, a minimális szerszámkészlettel együtt, ingyen szállít a segélyszervezet.

Egy varrógépszerelővel találkozni olyan, mintha leszállna elénk a fehér holló; igencsak hiányszakmáról van szó. Kérdés, hogy hányan használnak ma varrógépet, amikor az interneten már ötezer forintért is elérhető darabja? Ha nem lenne béketűrő ember, kifejezetten sértésnek venné a kérdést Szabó Ferenc várpalotai varrógépszerelő. Merthogy a kérdés jóval bonyolultabb. Bár nem látszik, sokan varrnak a családnak blúzt, nadrágot, szoknyát, hogy az egyenméretek helyett legyen valami olyan, ami ránk van szabva, a berendezéshez illő függönyt, terítőt, ágytakarót, mert készen ilyesmi hogyan is lenne?

A hetvenhez közeledő mester élete a szakmája, így már az ajtón bekopogó ügyfélről tudja, mi járatban jár. Tele van-e kérdéssel egy féltett darabbal, mondjuk a nagymama varrógépével kapcsolatban, vagy hozza egy szatyorban azt, ami a varrógépéből megmaradt egy „segítő” közreműködése után. A mester azt javasolja, talán meg kellene becsülni ezt a műfajt is; amíg még van kitől, az érdeklődőknek megtanítani a géppel varrást, tehát sokkal több szabó- varró tanfolyamra lenne szükség. A másik javaslat, aminek sajnos nincs címzettje: javítani kellene a kereskedelemben kapható varrógépek minőségét. Szabó Ferenc azt mondja, ma, ha egy varrógép lekerül a szerelőszalagról, elkezdődik a visszaszámlálás, mert hiába a jól csengő márkanév, a segítő szerkezetek sem az örökkévalóságnak készülnek, legyen az akár a falon látható félmillió forintos hobbivarrógép.

A kicsi veszprémi műhelyben a szem is káprázik, annyiféle műszer, varrógép zsúfolódott össze. – Ez már leszolgált negyven évet, sikerült megjavítani, még ugyanennyi ideig működni fog – mutat egy régi darabot Szabó Ferenc. Igen, ebben a reményben az is benne van, hogy lesz, aki tovább működteti. A „nagymama varrógépe” a rendes családokban, ahol tisztelik az elődök munkáját, kultikus tárgy. Sok esetben olyasmi, amivel viszont az utódok nem tudnak mit kezdeni, hiszen a villanyvarrógép mégiscsak hatékonyabb. Ezekre az esetekre javasolja a varrógépszerelő, hogy ha már a gépet nem is tervezi használni a család, a szép régi állványra virágtartó ládát szerelve még mindig jó szívvel lehet emlékezni a „nagymama varrógépére”.