Álszent (átázott) alsógatyában

Ahogy arra a kérdésre is, hogyan kell vagy lehet feldolgozni egy mára igazán klasszikussá vált művet, egy kötelező olvasmányt, egy agyonjátszott 17. századi darabot úgy, hogy az ma is eladható és szórakoztató legyen. Mondjuk, úgy, ahogy Vándorfi László tette azt formabontó megoldásokkal teli rendezésében. Ahol minden színes és merész, vegyük csak a gyönyörű ruhákat, barokkos díszítésű távirányítót vagy a rikítóan virágos kádat. Ahol a nagy sallangok, a túlzott vidámság, a felgyorsult játék közt azért nem vész (nem veszhet!) el a tartalom.

A Vas István szellemes fordításához hű, rímekben átadott szavak reppennek és találnak. Mert jó ezt az árnyalt, verses beszédet hallani, és mert a nézők igenis, még mindig érzik a hangsúlyt, és értik, bármennyire is próbálja kigazolni a mai világ nyelvünk szóvirágait.  Kiss Dávid jó választás Tartuffe szerepére, szerepformálása éppúgy eklektikus, mint megjelenése.

Az eklektikus megjelenésű Kiss Dávid jó választás a Tartuffe-re (Fotó: Gáspár Gábor)

Nevetséges például, ahogy előbb szőrös lábát dobja ki, majd hab testével, egy szál átázott alsógatyában ki is száll egy feltűnőre festett fürdőkádból, amiben addig feküdt. Szintén nagy dobás az elcsábítani kívánt, sziporkázó Elmirával (Pap Lívia) való közös jelenetük, a híres asztaljelenet, ami alatt a majdnem felszarvazott férj, Orgon (Gazdag Tibor) kucorog. Utóbbinak jól áll a bárgyú, akaratgyenge családfő szerepe, de kevésbé komikus alkat, kétségtelenül nem ez a színész legerősebb profilja. Egyed Brigitta Dorine-ként - szerepéből adódóan - valamivel visszafogottabb, "komolyabb" arcát mutatja meg. (Már amennyire az ő esetében beszélhetünk komolyságról.)

További szerepek Szelle Dávid, Kiss Barbara, Oravecz Edit, Keresztesi László, Koscsisák András, Molnár Ervin, Varga András Zoltán.  Az érzelmileg túlfűtött jeleneteken és a jellemkomikumokon túl a vígjáték könnyedségét és humorát fokozzák az egyedi zenei betétek. Ilyen a darab nyitányaként a  Kovács Ágnes Magdolna poénos mimikájával kísért és tömjénező füstölőivel levezényelt közös "áriázás". S ugyancsak hatalmas csattanó a darab legvégén Vangelis A paradicsom meghódítása című zeneműve is, melyre a műfüsttel misztifikált színpadon Zayzon Csaba XIV. Lajos királyként lejtett figyelemfelkeltően bizarr táncot. S ha már látvány, külön dicséretet érdemelnek Justin Júlia szép, a korabeli francia világot idéző, máshol ötletesen megoldott jelmezei, a vicces, többségében már-már ronda parókák, de szintén szenzációsan sikerült a király arcának kifestése is.

A Pannon Várszínház feldolgozása újszerű, friss, fiatalos lendületének és meglepő megoldásainak köszönhetően ma is hat. Nem akar világot megváltani, de elgondolkodtat, szórakoztat, és rámutat olyan dolgokra, ami néhol hátborzongatóan áthallásos. Korunk görbe tükre, napjaink Tartuffe-jeinek és Orgonjainak karikatúrája. Azoké, akik behódolnak az álszent és képmutató világnak. A talmi nézeteknek, a hamis hatalomnak és az önmagukat Istennek tartó vezetőknek. Az ember valódi erénye azonban az, ha mindezt képes felismerni, tud önmagán és kicsinyes világán nevetni. Ahogy tette ezt a közönség is az előadás alatt.  

Moliére 1664-ben bemutatott színműve ugyan elnyerte az uralkodó, XIV. Lajos király tetszését, a katolikus egyház egyenesen blaszfémiának tartotta és betiltatta. Nem csoda, hiszen főszereplője egy túlbuzgó, Isten igéjét bőszen prédikáló, az emberi hiszékenységet kihasználó hedonista, egy, a még szexuális vágyát sem titkoló csaló. A darab a maga korában nagyot szólt, akkora pofon lehetett néhány hívő számára, mint a mostani disznóöléssel és ivással tarkított veszprémi Bor-, blues-, böllérnapok a nagyböjt idején az érseki megyeszékhelyen.