Végül - Ármás János emlékére

"Ime, hát megleltem hazámat"

József Attila versét idézted, többször, többeknek, vegyék észre, hogy baj van. Hogy nincs kapaszkodó, nincs támasz, nincs senki. Hogy egyedül vagy, akár a költő, aki az utolsó sorokat fogalmazta: "Egyedül voltam én sokáig. / Majd eljöttek hozzám sokan. / Magad vagy, mondták; bár velük / voltam volna én boldogan."

Döbbenten állunk. Azok is, akik téged felszínesen ismertek,  de még inkább azok, akik közel álltak hozzád, hallották "jaj" kiáltásaid.  Olvassuk írásaid és nem értjük a miértet. Vagy ha értjük is, nem tudjuk felfogni. Ismerjük a száraz tényeket: Várpalotán születtél, tanultál, felnőttél, aztán Pécs, bölcsészet, majd ismét a szülőváros, városi televízió, utána hetilap, napilapok. Napló.

A várost tudósítottad, önkormányzati kérdésekkel foglalkoztál, társadalmi és politikai devianciákkal. Szerkesztetted a fiataloknak szóló oldalt, tanárként okítottál az Európai Unióról, a kisebbség tiszteletéről, izgalmas témákért nemcsak a megye-, de az országhatárt is átlépted. Írtál emelkedett hangú irodalmi tárcát, novellát, személyes hangú publicisztikát. A közélet iránt érdeklődő, nyitott, elfogadó, a szabadságot áhító és kereső, ugyanakkor művészi hajlammal, írói és zenei tehetséggel áldott emberként ismertünk. Egyikőnk sem volt birtokában olyan széleskörű tudásnak, ismeretnek, mint te. Dolgoztál nappal és éjjel, hétköznap és ünnepen, a munka volt éltető elemed.

Ugyanakkor mi, közvetlen kollégáid azt is láttuk, hogy képtelen vagy megbirkózni a problémákkal. Hogy nem jó helyen keresed a megoldást. Próbáltunk segíteni - nem engedted, nem hagytad, nem hallgattál ránk. Te másfajta segítséget, odafigyelést, szeretetet igényeltél.

Most itt állunk tanácstalanul, a hírtől letaglózva. Olvassuk utolsó blogbejegyzésed, amiben arról írtál, hogy szabadnak lenni jó, hogy milyen fontos Assisi és Firenze, Dávid, aki legyőzte Góliátot. Már nem tudunk róla elmélkedni, hittel mondani, hogy Dávid győz. A kicsi, gyenge, fiatal juhpásztor Dávid legyőzte a nagy, erős, félelmetes, harcedzett filiszteust, Góliátot. Dávid erősebb volt a filiszteusnál, pedig nem viselt páncélt és fegyverzetet, parittyával és kővel indult csatába. De vele volt az Úr.

Nem győzhet Góliát. Nem győzhet a halál.

Ezt most is hiszem és reménnyel vallom.

Halálod sokak tragédiája. Az én személyes tragédiám is. Nehéz búcsúzni, nekrológot fogalmazni.

Íme, hát meglelted hazádat.

E föld befogad, mint a persely.