Hazaérkezett a 40 napig tekerő Takács Péter

Negyven darab lufi lógott a Veszprém Aréna bejáratától nem messze, szimbolizálva a negyven napig tartó túrát, melyet Takács Péter biciklijén Kanadától idáig megtett. Alighanem nem várt meglepetés volt ez, ugyanis édesanyja igyekezett titokban tartani a barátok és a sajtó munkatársainak kiérkezését, ezért amikor begurult a hosszú útról, szinte elállt a szava a fogadóbizottság láttán.

Takács Péter átszelte Kanadát, majd Párizstól hazatekert Veszprémig. Fotó: Penovác Károly

A teljesítmény Porga Gyula polgármester is elismerte, aki kilátogatott az arénához és elsőként köszöntötte a hazatérő Pétert. Édesanyja, testvére és pár barát nem győzte kivárni a hazaérkezést, ezért Zircig elébe tekertek, hogy aztán onnan kísérjék be az arénához. Itt a többiek pezsgővel várták, amiből természetesen több jutott az ünnepeltre, mint a poharakba. Itt köszöntötte Pétert Porga Gyula, Veszprém polgármestere is, aki gratulált a nem minden napi teljesítményhez.

Takács Pétert Porga Gyula üdvözli a hosszú út végén, mögöttük Takács Gyula, Péter édesapja. Fotó: Penovác Károly

Végiggondolni is fárasztó, hogy a két kontinensen tartó, öt országot érintő, közel ötezer kilométeres út milyen nehéz lehetett. Nem egy esetben napi több mint kétszáz kilométert is tekert naponta, hol jégesőben, hol elviselhetetlen melegben, legtöbbször dombon felfele és blogja szerint többnyire szembeszélben. Leírásaiból kiderül, hogy útját több méretben felbukkanó kanadai medvék, horrorfilmbe illő útszéli motel, a biciklisekre fittyet hányó kamionosok, defekt, küllőtörés is nehezítette.

Péter egyébként még 2008-ban frissen végzett geofizikusként távozott Kanadába, ahonnan évi rendszerességgel tudott hazalátogatni családjához. Az út apropóját a sportszeretet mellett a gyermekkori kalandvágy adta, ugyanis eltökélt célja volt, hogy egyszer kerékpáron átszeli Európát. Az pedig, hogy ehhez Kanadából kellett indulnia cseppet sem zavarta. Május 27-én Vancouverben vett rajtot, hogy a huszonötödik napon elérve Montrealt repülőre üljön és Párizstól ismét biciklin folytassa útját. Eztán újabb hat napba telt, míg elérte Németországot, majd a harminchetedik napon már az osztrák Linz városában volt, míg a „célegyenesnek” számító magyar szakasz alig egy napig tartott.

A túra azonban nem fejeződött be Veszprémben, ugyanis egy kinti szokás szerint, a Kanadát átszelő biciklisek induláskor a hátsó kereket az egyik, míg érkezéskor az első kereket a másik óceánba mártják. Mivel Péter a Csendes óceánból „rajtolt” még májusban, ezért útja Balatonalmádiban kellett, hogy véget érjen, ahol túrájának az első abroncs vízbemártásával adott keretet, összekötve ezzel a két kontinenst.