Angolok a Szent Balázs-hegyen

Belekóstolhattak a mediterrán tájon élő emberek mindennapjaiba, részt vehettek napi tevékenységükben és egy szüreten is, élvezhették a helyi emberek vendégszeretetét.

Élményeikről Kandikó Rita egyesületi vezető mesél:

– 1997 nyarán kezdődött, amikor Monostorapátiban Európa-napi vetélkedőt szerveztek, és Hoffner Tibi szólt nekem, hogy Nagyvázsonyból is kellene egy csapat. Kimentem az iskolai pályára, összejött 25 ember, elmentünk, mindent megnyertünk, azután alakult meg az egyesületünk. Én akkoriban a művelődési ház vezetője voltam, és tapasztalhattam, milyen jól működik a nyugdíjasklub. Mi, a fiatalok sem maradhattunk le. Nem is maradtunk, a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület neve egyre több programból ismert. Részesei vagyunk az Európai Önkéntes Szolgálatnak (EVS), ez az, amiben én nagyon hiszek. Egyesületünk Magyarországról négy kontinens 21 országába már 81 fiatalt küldött önkéntes munkára, és 41 fiatalt fogadtunk a világ különböző országaiból.

Az angol vendégek, a helyi egyesület és a nyugdíjasklub tagjai együtt szedték a szőlőt egész nap (Fotó: Penovác Károly)

- Mára elmondhatjuk, hogy a legfiatalabbaktól az idősebbekig sokakat bevontunk az önkéntes mozgalomba. Két éve kezdtünk el együtt dolgozni ötvenen felüli jelentkezőkkel, ők a szeniorok. Úgy kezdődött, hogy angol, majd francia partnerek hívtak meg bennünket az uniós támogatással működtetett Grundtvig programba, tavalyelőtt már mi is vendégfogadók voltunk. Apróra minden időt megszerveztünk, kicsit fárasztó volt, ezért idén már lazábban terveztünk. Öt angol szenior vendégünket úgy hívtuk meg három hétre, hogy velünk együtt szüretelhessenek a Nagyvázsonytól 12 kilométerre lévő Szent Balázs-hegyen. Reggel elindult velük a teherautó, és a ponyva alól a Balaton, a Badacsony, a Hegyestű panorámáját csodálhatták meg. A pincénél mindannyian kaptunk reggelit, egy pici pálinkát, vödröket, ollót, és vegyesen beálltunk. A vendégek, az egyesületünk, a nyugdíjasklub tagjai együtt szedték a szőlőt egész nap, beiktatva az ebédre tálalt vaddisznópörköltet, amit a házigazda fiának köszönhettünk, volt sörkifli is, ami mindenkinek nagyon ízlett.

Fotó: Penovác Károly

- Derekasan dolgoztunk, nem csak a gazda, de a 84 éves Ibolya néni is elégedett volt velünk. Végeztünk a területtel, vissza megint a teherautóval utazott a csapat, az egész napi fáradtság ellenére énekelve gördültünk be Nagyvázsonyba. Van a falu központjában egy közösségi szálláshely, fagerendás régi ház kemencével, szép udvarral, nagyon tetszett a vendégeinknek. Az Őszirózsa Nyugdíjas Klubbal a helyi IKSZT-ben közösen ünnepeltük meg az aktuális névnapot házi ételekkel, süteményekkel. Azt mondták, ilyesmi náluk nincs, pedig mennyire más, mint elmenni egy vendéglátóhelyre.

- Jó volt együtt lenni. Tina, aki tanító néni, együtt hasalt a gyerekekkel a szőnyegen, úgy rajzoltak, Clive, a nyugalmazott tengerész krumpliból faragott nyomdát, Helen, aki ápolónő volt, virágkötést tanított, Dave informatikusként segített. Jártak tanodaközpontunkban, ahol hátrányos helyzetű gyerekeknek segítünk, ott angolt is tanítottak a gyerekeknek. Önkénteskedtünk együtt a Kinizsi várnál, a Krumplifesztiválon, kirándultunk a Balaton körül, Budapesten, a Duna-kanyarban, megnéztük együtt a filmeket, amiket a saját településükről hoztak. Ők nem tudtak magyarul, de nem is kell ismerni a nyelvet ahhoz, hogy megértsük egymást. Fontos, hogy ezt megéljék a gyerekek, hogy új arcokat lássanak, türelmes, őket elfogadó, tisztelő, szerető fiatalokat, idősebbeket, akiktől sok új ismeretet is kaphatnak. Ma egy fiatalnak kis túlzással akkor van elhelyezkedési esélye, ha 25 évesen már szerzett két diplomát, tud három nyelvet és van szakmai tapasztalata. A kulturális közmunka, amit az önkéntes szolgálat jelent, megfelel szakmai tapasztalatnak. És kell-e nagyobb eredmény annál, mint amit egy roma kislányunknál tapasztaltunk: hetedikesként nem a gyors családalapításra készül, hanem önkéntes akar lenni.