Aki nem igényel speciális ellátást, azt nem a mentők szállítják

Földes Ferencné, Gabriella panaszáradatának ez csak egy része. A bajok május 12-én kezdődtek, akkor kapott agyvérzést a férje. Aki addig teljesen jól volt, de azóta szinte magatehetetlen, a beszédét is alig érteni, azért is kell, hogy ő mellette legyen, hogy „fordítson" neki.

A megyei kórházi kezelést követően a férje rehabilitáción is részt vett, azóta újra itthon van. Kétszer kellett vizsgálatra mennie, először augusztus 27-én Zircre, majd október 30-án Veszprémbe, mindkét alkalommal betegszállítót vettek igénybe. Gabriella az időpontokat, adatokat jegyzeteiből idézi, minden pontosan felírt, nála tévedésről szó sem lehet. Majd belátom én is, jogos a felháborodása, csak hallgassak meg mindent. Hát hallgatok és jegyzetelek: Augusztus 27-én a betegszállítónak 11.40-kor kellett volna érkeznie, ehelyett 12.15-kor jöttek meg. De akkor már minek, mert Gabriella közben felhívta Zircet, és megtudta, a szakrendelés 12.30-kor ér véget. A  kórházban nagyon rendesek voltak vele, adtak időpontot másnapra. Akkor rendben is ment minden, megvárták Zircen, míg a férje vizsgálataival elkészülnek, és elindultak vele haza. „Veszprémben viszont két és fél órán keresztül furikáztak más betegekkel", és csak után hozták őket haza.

Földes Ferenc májusban kapott agyvérzést, azóta egyedül nem tudja ellátni magát. A vizsgálatokra betegszállítókkal jut el, ez nem mindig pontos és hosszadalmas is. Fotó: Varga Domokos Péter

A másik út még ennél is rosszabbul alakult. Október 30-án Veszprémben EEG vizsgálatra várták őket, a betegszállító 11.50 helyett 12.05-kor ért, de csak a férjét vitték el, merthogy ő nem fér be a kocsiba. Hiába lobogtatta a két főre szóló papírt, hiába mondta, hogy mások meg sem értik, mit mond a szegény, beteg férje. Elvitték, de még délután négykor sem értek haza. Ekkor Gabriella felhívta a betegszállítókat, ott azt mondták, hozzák, amint tudják, sajnos rengeteg betegük van, még várnia kell. A kórházat is felhívta, a megfelelő osztályt, ott a nővér, aki felvette a telefont, azonnal tudta ki az a Földes bácsi: az, aki ott ül a folyosón egyedül és sír. Na, erre ő újra felhívta a betegszállítókat, beolvasott nekik. De Gabriella szerint a reklamációjával csak azt érte el, hogy mire végre (17.55-kor!) meghozták a férjét, csak kitették a kapuban, betolták, és egy szó és csengetés nélkül itt hagyták. Mindezt egy agyvérzéses, beteg emberrel. Hát hogy tehették ezt így meg?

És Gabriella tovább sorolja a kérdéseit: – Ha nem keresi a férjét, vajon mikor került volna haza? Miért nem lehet mindezt jobban megszervezni? Máskor is így lesz majd?

Azt azért én is megkérdeztem, van-e a kocsi a családban, netán Gabriellának van-e jogosítványa, és ő miért nem ment utána, miért nem szállítja a férjét. Nem vállalhatja – tudtam meg, – a férjének egyszer már volt rohama a sztrókja után, mi lesz, ha pontosan útközben lesz rosszul?

Az eset alanyával, a férjével is próbálok beszélni, az ő esetében ez valóban nem tűnik könnyen kivitelezhető feladatnak, több kérdésemre is csak egyetértő motyogás a válasz. A fotózásig eljutunk – Gabriella segítségével. Aki megígérteti velem, a velük történteket közreadjuk. Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy természetesen meg kell kérdeznünk a másik felet is.

Szerkesztőségünkhöz Földesék panaszával párhuzamosan Várpalotáról is érezett egy, a betegszállítókat kritizáló levél. Olvasónk veseelégtelenségben szenved, rendszeresen szállítják dialízisre, ő a durva hangnemre, személyiségi jogainak megsértése miatt panaszkodott. (Megadott alapjai alapján azonban őt nem tudtuk elérni.)

A megye nagy részén a Szent Kristóf 2003 Kft. végzi a betegszállítást, melynek vezetője Papp Gergely. Konkrét, egyes betegeket érintő ügyekben ő nem kívánt nyilatkozni, de azt elmondta, Balatonfüreden is ők végzik ezt a szolgáltatást, vesedialízisre pedig az egész megyéből ők szállítják a rászorulókat. Egy átlagos napon csak a megyén belül durván 100 beteget szállítanak a kórházakba, közel ugyanennyit vesedialízisre, és visznek vissza természetesen az otthonukba. Emellett van még a sürgősségi hazaszállítás, ezt legkésőbb hat órán belül meg kell oldaniuk, ami további húsz-harminc embert jelent. Ez annyiféle ember és annyi találkozás, hogy bizony előfordulhatnak elégedetlen betegek is. Ők a maguk részéről igyekeznek mindent megtenni, először is, csak az lehet betegszállító, aki egy, erről szóló szaktanfolyamot elvégez. Ebben elsősegélynyújtás, a betegek mozgatása és pszichikai felkészítés is szerepel, de az ő feladatuk nem azonos a mentőkével, a beteg rosszulléte esetén nekik azonnal kell hívniuk a mentőket. Amit viszont meggyorsít, hogy rendelkeznek EDR (egységes digitális rádiórendszer) rádióval, ezt használják a mentők is.

2012 májusától rendelet írja elő, hogy a betegszállítást nem a mentőknek kell végezni, viszont ők koordinálják. Ettől az időponttól kezdve az ezt igénylő hívások a 18-20-as számon a mentők diszpécserközpontjához érkeznek be. Onnan közvetítik hozzájuk az igényeket, de ennek vannak hátrányai is, nincs közvetlen kapcsolatuk a szállítandó betegekkel, nem tudnak velük kommunikálni. Pedig nagyon sokszor kellene, mert csúszás óhatatlanul előfordul a betegeknél, az orvosi vizsgálatoknál és a közlekedés során is.

Ezért kezdeményezték ők, hogy közvetlenül kommunikálhassanak a betegekkel, Papp Gergely szerint erre januártól talán lesz esélyük.