Jegyzet - Az újságíró felelőssége

Ott, amikor legközelebb a népszerű sorozat minap kiírt színésze, R. Kárpáti Péter, a költészet napja kapcsán pedig Kányádi Sándor költő lesz a vendég?

A keneseiekben most sem csalódom. Jönnek, többen, mint adott esetben egy veszprémi programra, érdeklődők, nyitottak, kíváncsiak, értőn figyelnek, reagálnak. Mesélek lapunkról, a negyedik hatalmi ágról, a sajtó szabadságáról, amit ma leginkább a gazdasági környezet befolyásol, arról, milyen volt évekkel ezelőtt újságírónak lenni és milyen ma, mitől lehet vonzó a pálya, melyek a nehézségei, árnyoldalai, bár nem szeretnék ünneprontó lenni. Arról, hogy a leírt szónak súlya van, az írás megmarad, visszakereshető és hogy egy közéleti újságírónak jóval nagyobb a felelőssége, mint egy kulturális újságírónak.

Az olvasók a lapban megjelent írásokat szinte szentnek, sérthetetlennek, megkérdőjelezhetetlennek tartják. Komolyan veszik a munkánkat, illik nekünk is komolyan venni magunkat: lelkiismeretesen készülni és dolgozni, erre ma az idő, a körülmények egyre kevesebb lehetőséget adnak.

A vendégek aktívak, kérdeznek, átalakulunk Napló-fórummá. Azt írta az újság. Van téma, amit nem lehet megírni, faggat valaki. Hiányérzete volt egy politikussal készült interjú kapcsán; az újságíró (aki én voltam) nem tette fel azt a kérdést, amit a kérdező szerint kellett volna. Vannak-e álmatlan éjszakáim megjelent írások miatt, érnek-e támadások? Vannak, érnek. Mesélek egy-két kulisszatitkot, ki volt nehéz alany, ki meglepetés, nem várt öröm. A keneseiek kérése, hogy többet szeretnének Keneséről olvasni, gyakrabban címlapon szerepelni. Ezért is született most ez a jegyzet: Köszönöm, Kenese, köszönöm, keneseiek! Valódi ünneppé tették a sajtónapot.