Szívátültetésre várva - Egy életen keresztül rettegni nem lehet

Öskün járunk, Esztergályoséknál. A családnak öt gyermeke van, Kornél a legkisebb. Sűrű a levegő: mit is lehet mondani ilyen helyzetben? Embertelenül nehéz a kereszt, amit sors mázsás súlyként rájuk pakolt. Az édesanya, Ági összeszedi minden erejét, hogy meg tudjon szólalni.

- Kornél időre érkezett. A szülés során nem lépett fel semmiféle komplikáció. Mi sem tapasztaltunk semmi rendelleneset a férjemmel. Tavaly nyáron aztán begörcsölt, a bátyja fogta meg, az egész teste bemerevedett. Bevittük a kórházba, Veszprémbe, majd onnan Budapestre küldtek tovább bennünket. Ott mondták, hogy a fiam Gitelman szindrómában szenved, ami azt jelenti, hogy a vesefunkció elégtelensége miatt a kálium, illetve a magnézium nem marad meg a szervezetében.

A gyermek kapott gyógyszert. Rendszeresen jártak kontrollra. Kornél kedélyállapota jó volt, de észrevehetően fáradékonyabb lett. A séta is fárasztotta, egy idő után kérte, hogy Ági vegye fel.

Kornél most is anyja ölébe kéretőzik. Hallgatja a felnőttek beszélgetését. Tudja, hogy róla van szó, talán még nem érti meg, milyen dráma is van a szavak mögött. Aztán leugrik, elfut, s jön vissza.

Április 26-án már a kardiológián voltak, Kornél egy hónapot töltött kórházban. A keringése támogatására infúziót, aztán pedig gyógyszereket kapott. Akkor mondták neki először, hogy a gyermek szívével baj van, de hozzátették, lehet, vírusfertőzést kapott, hat hónap múlva tudnak biztosat mondani.

Közben a gyermek tényleg kapott egy vírusfertőzést, nagyon legyengült, tíz napot a veszprémi, hetet pedig a fővárosi kórházban töltöttek. November 29-én jöttek haza. Ott közölték vele, hogy Kornél szívizmai kitágultak, a szív megnagyobbodott, a bal kamra alig működik. A gyereket felvették a szív transzplantációs várólistára. Az első helyre. Az átültetésre egy éven belül sor kell, hogy kerüljön.

Megáll benne a szó. Nem bírja tovább. Látszik, nyeli vissza a könnyeit, a fájdalmát. De Kornél miatt erősnek kell maradni.

A gyerek egy csokit talál az asztalon:

- Anya ezt te törted el? Miért?

Rám néz, aztán a gyerekre. Nem válaszol. Nekem azért odasúgja: az ideg dolgozik. Egy-egy pillanatra elfeledkezik magáról.

- Az éjszakákat végigbőgöm. Van, hogy csak kettő órát alszom. A nappalok eltelnek, teszek-veszek. Ha leülök, elkezdek gondolkodni

Kornél a betegsége miatt nem jár oviba, pedig úgy szeretne közösségbe menni. A testvérei is nagyon vigyáznak rá. Levegőre ki kell menniük, de Ági nagyon tart attól, nehogy megfázzon, elkapjon valamit, mert akkor meghiúsulhat a műtét. A legkisebb megfázást is jelentenie kell. Ha olyan helyre mennek, a gyereknek fel kell tennie a maszkot.

- Más választásunk nincs, csak a szívátültetés. Ha már így jártunk, legyünk túl rajta minél előbb. Egy életen keresztül rettegni nem lehet! Ki kell tartanunk addig, míg nincs donor.

Megcsörren egy telefon. Ági összerezzen. Elárulja, minden csörgésre összerándul a gyomra: Jézusom, mi lesz?! Fél, hogy menni kell; fél, hogy nem a kórházból hívják A nap 24 órájában, bármelyik pillanatban szólhatnak. A bizonytalanság, az állandó készenlét is idegőrlő.

A műtéttel azonban nincs vége a kálváriának, kezdődik egy új fejezet. Elmondták neki: egy hónapig kell kórházban maradniuk, addigra itthon készen kell lennie a sterilszobának. Ez szerény számítások szerint is milliós tétel. Aztán a gyógyszerek is pénzbe kerülnek. Félve kérdem: miből? Ági nem tudja a választ. Önerőből biztosan nem megy. A férje az egyedüli kereső. Ő gyedet, illetve rokkantsági segélyt kap. A két nagyobb már kirepült a fészekből, de a három kiskorú gyermeket még fel kell nevelniük. Nem csak a műtét időpontja bizonytalan, hanem ami utána jön, az is.

A faluban is átérzik a család nehéz helyzetét. Gyűjtést szerveznek, ezzel próbálnak segíteni.

Kornél most jól van, rosszalkodik, mint a többiek. Az infúzió megtette a hatását, de ezt sem kaphatja a végtelenségig. Ami biztos, december 17-én mennek vissza a kórházba. Minden más bizonytalan.