Isten éltesse a szobrászt!

Ezzel szemben Ézsiás István virtuóz könnyedségű színes, geometrikus alakzatok tömegével borította be nem csak a falakat, vitrineket, hanem az egész teret. A néző úgy járkálhat köztük, mint egy matematikusan hűvös virágoskertben, amelyet játékos kedvű kertész alakított ki. Színes szobrai egyike-másika messze eltávolodott a racionális kezdetektől és már-már Tinguly hulladék alkatrészekből összeszerelt masináihoz, a pop art abszurd játékaihoz hasonlít.

Mint született konstruktivistának, számára is a geometria és az anyag az abszolút téma. Ami tiszta és logikus, az tökéletesen szép. Ugyanakkor a játékosság, a geometrikus formákkal való játék szabadsága időnként az abszurditásig fokozódik nála, még a neo-dada is megkísérti amikor például egy régi nagykapu zárszerkezetét állítja ki (Nagyapám emlékére).

Érezzük, a racionális hűvösség mellett ott a metafizikai mélység. A mérnöki logika mellett a talált tárgyak szürrealitása is megérinti, a zárakat készítő lakatos mester munkájának transzcendens tisztelete. Nem csak a modern építészet rideg anyagai, az acél és az alumínium, az üveg és a műanyag érdeklik, hanem a rozsdás vas és a fa is. Figyelemre méltó az öreg házak lemeszelt fadarabjaiból a 90-es években készült sorozata, ami nagyon a miénk, jellegzetesen magyar, olyan asszociációkat szuggerál, amitől úgy érezzük, benne van az egész életünk.

Több térplasztikáját is Kassáknak, Moholy-Nagy Lászlónak, Csiky tibornak, Amerigo Totnak ajánlja, ezzel meg is nevezi mestereit. Kassák aktivizmusa abban az értelemben is példa számára, hogy ő maga is fáradhatatlan szervező. Elegendő megnézni az általa szervezett és vezetett művésztelepek, vagy a létrehozott szoborparkok és más kulturális létesítmények listáját. Ez a közösségi tevékenysége is megerősít abban, hogy nem csupán a nonfiguratív művészet lehetőségeit kutatja, hanem egyfajta univerzális modern „folklór” létrehozásán fáradozik, amelynek nyelve a nagyvárosi konstrukciók fejlett technikájához hasonlít és amely a művészet nyelvén új harmóniákra törekszik, az öröm és jólét harmóniáira.

Utópisztikusnak tűnő erőfeszítés, de nagyon üdítő eredményei vannak, például a Vetési Gimnázium udvarán hozzá hasonló gondolkodású alkotók munkáiból létrehozott Európa szoborpark, amely, ahányszor elmegyek az iskola kerítése mellett és benézek, mindig felvidít.

Egyedül az csüggeszt, hogy soha nem látok diákot ebben a lezárt udvarrészben, nyilván óvják a szobrokat tőlük, holott úgy vannak kialakítva ezek a művek, hogy akár ülni, feküdni is lehetne egyiken-másikon és úgy átnézni szünetben a leckét. Használni kellene őket, ettől válnának élővé. Milyen jó lenne Ézsiás István szobraival találkozni a lakótelepeken is.

Vinár, Pápa, Veszprém, Győr, Balatonfűzfő, Ajka, Zirc, Hubertlak, Budapest, Olaszliszka - azok a helyek, amelyek fontosak Ézsiás István számára. Ezekből a helységnevekből ki lehet bontani életének főbb állomásait. Lakatos mesterből lett avantgárd művész, rengeteget dolgozott gyárakban. Művészi pályára A. Tóth Sándor irányította a pápai Művész Körben. Szobrászattal Amerigo Tot hatására kezdett foglalkozni. Elvégezte a Magyar Képzőűvészeti Főiskolát. 1965-80-ig a Bakonyi Múzeum restaurátor-konzervátor munkatársa volt Veszprémben. Utána Győrben élt, majd 1998-tól Budapesten alkot.