Katonadalok és jazz - Nemzetközi hírű a légierő zenekara

Egerben, a felderítő zászlóaljnál indult minden, mondhatnánk, illetve írhatnánk hatásvadász módon, hiszen 1985-ben itt szolgált épp Katona János, amikor felkérés érkezett a veszprémi 5313-as hadtest zenekarának vezetésére.

- Már a hetvenes évek végén, katonaiskolás koromban volt egy Herbie Hancock nyomdokain haladó dixieland zenekarom, a hadsereg Ki mit tud? versenyein is rendre sikerrel szerepeltünk. Ismertek tehát, s tudták, hogy egy újfajta stílust képviselek. A minisztériumban szerencsére eszébe jutottam az illetékeseknek, s felkértek karmesternek. Örömmel vállaltam, s mint később kiderült, életem meghatározó döntése volt, hogy 28 évvel ezelőtt Veszprémbe jöttem - idézi fel a kezdeti éveket Katona János alezredes, az MH Légierő Zenekar Veszprém karmestere.

(Fotó: Szabó Péter Dániel)

A sorállományú katonákból, s egyben a zeneakadémia dzsessz tanszakát végzett zenészeiből verbuválódott csapat rögvest hírnevet szerzett a városban, a muzsikusok és a helyiek is jó szívvel emlékeznek a térzenékre, a Séd moziban vagy épp az egyetemi klubban tartott dzsessz koncertekre. Utóbbit digitalizált felvétel is őrzi a legnagyobb videómegosztó portálon, jegyzi meg büszkén a karmester.

- A rendszerváltás előtt jártunk ugyan, de már érződött a változás szele. A csopaki KISZ-táborban is ujjongva fogadták a fiatalok a harsány, nyugati zenét játszó big band-et.

Ekkortájt, 1989-ben kereste fel egy meglepő felkéréssel Katona Jánost az amerikai légügyi attasé. Elmondta, hogy az USA Air Force Band, az Ambassadors Magyarországra jön, s velünk szeretnének közösen játszani. Először el sem hittem, azt gondoltam a kandi kamerával akarnak megviccelni, a mi stílusunkban ugyanis a világ legjobbjai között tartják számon a tengerentúli zenekart. Pedig igaz volt, a Halászbástyánál jól sikerült közös koncertet adtunk, ráadásul olyannyira elégedettek voltak velünk, hogy attól kezdve az európai övezetben az összes amerikai parancsnokváltásnál, a nemzeti ünnepeken, a NATO medálparádékon mi játszunk a Légierő Zenekarral - meséli Katona János.

Persze nemcsak az amerikai hadsereg meghívásainak kellett eleget tenniük az elmúlt közel 30 esztendőben, felsorolni is hosszú lenne milyen sok helyen zenéltek a veszprémi muzsikusok.

- Nehéz feladat kiemelni egy-egy koncertet, ám az amerikai haderőnél tett látogatások igen emlékezetesek és tanulságosak voltak számunkra. Életvitelben, szervezettségben, profizmusban egyaránt újat tapasztaltunk, ami mindenképp előnyünkre vált.

Nem mindennapi kaland volt a zenekar Algériában tett látogatása, az afrikai országba a kormányzó meghívására utaztak el a kilencvenes évek végén.

- A külügyminisztériumon keresztül érkezett a felkérés, amelynek örömmel tettünk eleget, ám nem tudtunk mire számítsunk, hiszen részletes tájékoztató nem érkezett a meghívó mellé. Aztán amikor a főváros, Algír repülőterén sem várt minket senki, kissé aggódni kezdtünk. Szerencsére kiderült, hogy a szervezésbe csúszott baki, egy nappal későbbre vártak minket, ezért maradt el a hivatalos fogadás. Addig még nem játszott ott európai zenekar, így elképesztő volt a fogadtatás. Egyetlen nyilvános fellépésünkön, az operaházban akkora volt a siker, hogy kis túlzással lebontották a színpadot az emberek. Érdekesség ugyanakkor, hogy az egyik nagy stadionban adott koncertünkön a kormányzó és miniszterek voltak csak jelen, összesen 18-an. Furcsa volt géppisztolyos őrök 
társaságában, a kongó arénában játszani a dalokat - mondja nevetve Katona János, majd az emlékezetes és fontos fellépésekkel kapcsolatban megjegyzi, szívének a lourdes-i zarándoklaton adott koncertek is különösen kedvesek. A franciaországi katolikus zarándokhelyen 2000 óta több ízben is zenéltek.

Évente 180-190 koncertjük van, azaz nem nehéz kiszámolni, hogy minden másnap zenélnek, katonai események mellett diplomáciai eseményeken és szentmiséken is. Merthogy a Keresztény Katonák Szövetségének elnökeként is dolgozó karmester vallja, a zenekar munkájának másik fontos része az egyházi kultúra népszerűsítése és régi hagyományainak felelevenítése is.

- Áthangszereljük, úgymond a mai fülre szabjuk a szakrális zenéket, így is közelebb hozva mindezt a fiatalabb korosztályhoz. Tesszük mindezt kellő tisztelettel, alázattal, s komoly iránymutatás mellett, hiszen például Márfi Gyula érsek véleményét minden alkalommal kikérem. A koncertjeinknek szerves része tehát a Boldogasszony anyánk vagy a Hol vagy magyarok tündöklő csillaga.

Az egyházi vonal mellett a katonazenei hagyományok ápolása is kiemelte feladat a Légierő Zenekarnál.

- Fontos küldetésemnek tartom a hazafias fegyvernemi dalok felkutatását. Nagyapám a magyar királyi honvédség zászlósa volt, s jó hangú emberként rendszeresen énekelt nekem katonanótákat. Aztán a már említett amerikaiaknál láttam, hogy az ünnepségek végén minden katona együtt , büszkén és teli torokból énekli az adott fegyvernem dalát. Jó érzés volt ezt hallani, ezért nekiláttam, hogy felkutassam a két világháború között íródott magyar fegyvernemi indulókat. Több éves munka volt mindezt megtalálni a Széchenyi könyvtárban, 1945 óta ugyanis zárolt anyagként pihent a pincében. Újrahangszereltem a dalokat, s játsszuk is őket, ám az ünnepségek végén még csak Veszprémben lehet hallani, itt mindenki együtt énekli a légierő indulóját - mondja büszkén, majd az idei tervekről mesél.

(Fotó: Szabó Péter Dániel)

Átfogó, zenés hadtörténeti előadást szerveznek az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, ahol a Magyar Királyi Honvédség 1920 és 1944 közötti muzsikáját mutatják be. Persze nem egyedül. Kapocs Zsóka énekli majd a Karády-dalokat, hiszen a kor ünnepelt dívája is gyakran dalolt együtt a katonazenészekkel. Büszkén említi a Sinatra klasszikusokat kiválón éneklő Vastag Tamást is, akit rendkívüli tehetségnek tart, s rendszeresen lép fel együtt a zenekarral. A koncerteken nagy sikert arató, big band stílusban átdolgozott magyar slágereket pedig dvd-n adnák ki, ha meglesz rá a fedezet. Lesz tehát feladat bőven, búcsúzik nevetve Katona János alezredes.