Kikötő helyett kálvária: partra vetett horgászok

Túlzás nélkül kijelenthető: csónakkikötők hiányában áldatlan állapotok vannak a Balaton-partján. Parti horgászhely híján a pecás nyíl egyenesen vág magának egy bejárati utat a parti nádason keresztül a vízig, s ott egy leszúrt karóhoz, vagy a nádcsomóhoz illegálisan beköti a csónakját. A 2000. évi „Balaton törvény” értelmében elfogadták a Balaton part rehabilitációs tervet, amelyben kijelölték minden vízparti település területén azokat a helyeket, ahol többek között csónakkikötőt lehet építeni.

Szigligetet szeretik a horgászok, a kis településen két horgászegyesület is működik, kikötőjük viszont egy sincs! Tapasztalatuk szerint ennek az a következménye, hogy a közigazgatási határon belül legalább 400 csónakot illegálisan kötöttek ki a nádasban. Az áldatlan állapot felszámolása érdekében a 103 tagot számláló, 1972-ben alakult Szigligeti Horgász Egyesület komoly elhatározásra jutott: csónakkikötőt építenek. Hiába azonban a szándék, a jogszabályi környezet szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja őket. Páhy László egyesületi elnök. Nagy Tibor, Szijártó Lajos, Varga József elnökségi tagok, valamint Jaczkovics László, a kikötő tervezője lapunk munkatársának meséltek kétéves küzdelmükről, aminek egyelőre látszata sincs, nemhogy eredménye.

A pecások az Ederci árok torkolatánál szerettek volna csónakkikötőt kialakítani. Kikötőépítéshez vízjogi létesítési engedély szükséges, aminek egyik előfeltétele az elvi létesítési engedély beszerzése a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól (NKH). Ezt meg is kérték, csakhogy az NKH előírta számukra a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KDKTVF) kikötését, mely szerint a vízjogi létesítési engedély beadása előtt a területre vonatkozóan előzetes környezeti vizsgálatot kell lefolytatni.

A vízjogi létesítési engedély beadásának további feltétele, hogy a tervezett kikötő területe feletti rendelkezési joguk legyen. Mivel a terület a Magyar Államé, azt bérbe kell venni. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. gyakorolja, amely a mederhasználati szerződés megkötésének jogát a terület kezelőjére, a közelmúltig a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Siófoki Kirendeltségére ruházta át. (Ezt a jogot az MNV Zrt. pillanatnyilag visszavonta, így a siófoki kirendeltség nem tud mederhasználati szerződést kötni.) Ők azonban csak a jogilag is kivett Balaton tó területét adhatnák bérbe. Csakhogy kiderült, a Szigligetre megálmodott csónakkikötő nem kivett területen, ezért velük nem köthető mederhasználati szerződést. A földhivatali bejegyzés szerint az adott telek nádas, vagy rét művelésű alrészlettel rendelkezik. Ebben a helyzetben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettel kellene bérleti szerződést kötniük. Na de milyet?! A terület – a nád pusztulása miatt – emberemlékezet óta vízfelület. A kivett művelési ágú vízfelület és a művelési ággal rendelkező szárazföld határa több tíz, helyenként száz méterrel is a part felé tolódott, amit a földhivatali nyilvántartás nem követett.

A megoldás egyszerű, dugták össze a fejüket a pecások: kivonatják a mezőgazdasági művelésből a valóságban már évtizedek óta kivett tó területet. Ehhez Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság nevében elkészíttették a kivonási tervet, amelynek birtokában a vízügy kezdeményezheti az eljárást a földhivatalnál. Az ágváltozással járó összes költség „természetesen” a horgászegyesületet terheli. Azt azért megjegyezték a pecások, hogy eleve olyan feladatot vállaltak magukra, amit a földhivatalnak hivatalból, vagy a terület kezelőjének már réges-régen korrigálni kellett volna! De sebaj, csak haladjanak!

Az egyesület megrendelte a művelési ágváltozási dokumentációt. Tapolca Város Önkormányzata, mint I. fokú építési hatóság azonban előírt egy újabb feltételt: minden hat csónakhelyhez saját ingatlanon belül, vagy önkormányzati területen, de maximum 500 méteres körzeten belül létesíteni kell 1-1 autóparkolót, ami esetükben kilenc parkolót jelent.

Amikor idáig jutunk, megállunk. Kell egy kis lélegzetvételnyi szünet. Ezek csupán a kikötő létesítésének keretfeltételei, amit próbálnak egyre nehezebben, de teljesíteni. Az indulás óta az NKH-nak benyújtottak 14 darab kikötő tervet, a KDKTVF-nek kettő előzetes környezeti hatásvizsgálatot. Kitöltöttek háromféle adatlapot, eddig befizettek 313422 forint igazgatási szolgáltatási díjat. Az elmúlt időszak alatt a kikötő ügyét az NKH kettő-, a KDKTVF-nél pedig három külön iktatószámon iktatták és intézték. Mögöttük van majd 21 hónap, és az elvi építési engedélyen kívül semmi nincs a kezükben.

A horgászok belemelegedtek a kikötőépítés vég nélkül történéseibe, a Napló munkatársai csak kapkodják a fejüket. Amikor már azt hihetnék, lassan vége, jön az újabb csavar. A vízjogi létesítési engedély beadásának ugyanis van egy másik feltétele is: rendelkezniük kell a kikötőre vonatkozó mederhasználati szerződéssel, amit meg is kértek a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól. A hatóság a hiánypótlást követően közölte, hogy a mederhasználati szerződést nem tudja megkötni, mert az érintett terület az érvényes földhivatali nyilvántartás szerint nádas, és bérleti szerződést ők csak nyílt vízfelületre tudnak kötni, ezért javasolták, hogy a horgászok kezdeményezzék a művelésű ág megváltoztatását.

A kikötőnek kinézett terület a Magyar Államé, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja, kezelője a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság. A művelésből való kivonás összes költsége - 167445 forint – az egyesületet terheli.

A tervezett 45 férőhelyes csónakkikötő előzetesen kalkulált költségvetése 16 millió forint volt, ami több mint 350 ezer forint fejenként! És az már most látszik, a végösszeg ennél akár több millióval is nagyobb lehet. A tervezési-, eljárási díjakkal, a kivitelezési költségekkel kalkuláltak, de ennyi művelési ágváltozással nem. És akkor a parkoló kialakításáról ne is beszéljünk! Érdekességként megjegyezték, a csónakkikötőjükhöz a környezet védelme érdekében parkoló szükséges, ugyanakkor nyáron a strandfürdővel szembeni magántelkeken százasával állnak az autók a füvön

Újabb erőgyűjtés, aztán jöhet a harmadik felvonás. Amikor kiderült, hogy az Ederci árok torkolatánál a tervezett 85 csónakállás helyett csak 45 megépítésére van remény, a „Réhely” elnevezésű helyen szerették volna egy másik csónakhely tervezését elindítani. Első lépésben a hatóságtól megkérték a tervezéshez szükséges növénytérképet. Ebből kiderült, hogy a part rehabilitációs terv egyeztetésénél még szereplő „Réhely” kikötő a település TNM rendeletébe elfogadott rendezési terv rendeletébe már nem került be A sorból így kieső „Réhely” helyett találtak egy másik, minden szempontból alkalmas helyet. Ahhoz, hogy itt a tervezést el lehessen kezdeni, módosítani kellene a még el sem fogadott 2011-es növénytérképet, a község rendezési tervét, és a többi

Elfogyott a szufla. A keserűség már megszülte a kérdést, amelyre nem lehet jó választ adni: egyáltalán lehet ma csónakkikötőt építeni a Balatonnál?





Partra vetett csónakok

Egy felmérés szerint a tavon hozzávetőleg 4200 csónak található. Ezek kisebb részét a 16 üzemelési engedéllyel rendelkező kikötőben-, nagyobb részét, körülbelül háromezret a nádasok belsejében tartják. A Balaton rehabilitációs terve 98 legális csónakkikötővel számol. Ennek apropóján a megyei horgászszövetség kezdeményezésére – hat évvel ezelőtt - balatoni csónakkikötő típustervek készültek, hogy gyorsítsák a folyamatot. Felesleges munka volt

A balatoni csónakkikötők helyzetére a horgászok több mint egy évtizede nem kapnak megnyugtató választ. Jelen pillanatban egymást túllicitáló jogszabályok vannak érvényben, ami lehetetlenné teszi helyzet jogszerű megoldását, ezt bizonyítja a szigligeti eset is. Esetüket nyolcoldalas „tanulmányban” foglalták össze, hogy mások is okolhassanak belőle.

A jogalkotóknak és a hatóságoknak el kellene dönteniük, melyik a jobb megoldás az évről évre pusztuló balatoni nádas számára: ha ezer helyen bevágások vannak, vagy 98 helyen – akár könnyített feltételekkel – csónakkikötők létesülhetnek?!