Melyik a legjobb életkor?

El is mondták, hogy miért nem szeretnének újra 18 évesek lenni: Isten ments újra végigizgulni a vizsgákat, az állásinterjúkat, a párkeresést, az egzisztenciateremtést!

Ebből az őszinte reakcióból is kitűnik, mennyire szubjektív, hogy melyik a legjobb életkor. Ha őszinte akarok lenni, én is inkább 38, mintsem 18 éves koromban éreztem legjobban magam. Addigra kialakult az egyéniségem, megtaláltam a páromat, már kezdtek felcseperedni a gyerekeink. Pedig éppen akkor menekültünk a balkáni háború elől, mégis, úgy látszik, a külső körülményekkel szemben a belső bizonyság volt számomra fontos.

Egyébként, az általunk megkérdezett ismert emberek közül is többen a harmincas éveikre szavaznak. De van, aki 50, más pedig most, 79 évesen érzi legjobban magát. Ami nem csoda, hiszen nagyon megváltozott az életkorhoz való hozzáállás, ez is olyan szubjektívvé vált, mint az öregedésről alkotott szemlélet. A mai 60–70 évesek nem úgy néznek ki, ahogy régebben az öregek. Nagyanyáink valamikor kontyba tűzték ősz hajukat, kendőt kötöttek és üldögéltek a kályha mellett. Ma táncolnak, bicikliznek, utaznak és keményen dolgoznak, annál is inkább, mivel 65 évre tolódik a nyugdíjkorhatár.

Az öregedést feltartóztatja az orvostudomány, a fodrászat, kozmetika, divat, tehát könnyen lehet, hogy a mai 70 évesek mint aranykort élik meg ezeket az éveket, hiszen bizonyos értelemben szabadok, nincsenek munkahelyi kötöttségek, szenvedélyüknek élhetnek és unokázhatnak.

Tehát, melyik a legjobb életkor?

A felnőttkor sokkal izgalmasabb, mint a gyermekkor? Bár a gyermekkornak ismegvan a maga bája. Kovács Eszter és családja

Kovács Eszter, fodrász: – A mostani 35-öt választom, mert mi lehetne jobb, mint éppen most boldognak lenni? Vége a nagy útkereséseknek, mostanra megtaláltam és elfogadtam magam és ez toleránsabbá tesz mások iránt is. Nem akarom már megváltani a világot, olyan vágyaim vannak, amikről tudom, hogy megvalósíthatók. Tisztában vagyok a képességeimmel. Szerencsém van, mert szeretem a szakmámat, ami egyben a hobbim is. Van egy csodálatos párom, akinek nagy szerepe van a boldogságunkban, és van két gyönyörű gyerekem, Viktor, aki második osztályos és a kétéves Laura, akiknek formálása, fejlődésének végigkísérése örömmel tölt el. Azt hiszem, az ember, ha kicsi gyerekei vannak, a szürke hétköznapokat sem szürkének éli meg. A gyerekek minden napra okoznak annyi derűt, amennyi feltölt.

Albóciné Ábrahám Gabriella

Albóciné Ábrahám Gabriella, építészmérnök, a Hangvilla tervezője: – Ötvenéves koromban éreztem legjobban magam. Akkor építettem az első házamat, tele voltam energiával, azt hittem, mindent tudok a szakmáról és talán tudtam is. Rengeteg tervem volt, nagy-nagy lendületem. Ez az időszak egybeesett a rendszerváltással, és azt hittem, tudok valamit tenni. Felnőtt a gyerekem, elindítottam az életbe. Ötvenévesen jól éreztem magam a bőrömben, azt hittem, nem lesz rosszabb a helyzet. A házam az Úrkút utcában megkapta Az év lakóháza elismerést, és megkaptam az összes Családi ház-különdíjat. Jó életszakasz volt, megvehettem például az első nyugati autómat, egy FIAT Puntót, ami abban az évben az év autója volt. Nagy vágyakat nem dédelgettem, de úgy éreztem, mindenem megvan, naponta tizennégy órát is tudtam dolgozni. Én terveztem az Úrkút utca többi családi házát is, elkészült a zirci iskola, a kollégium és a torna-csarnok, előtte pedig a Brusznyai utca rehabilitációja. Akkor vártuk az unokám születését.

Buzás Huba

Búzás Huba költő, nyugalmazott bíró: – Valamennyi életkorszak minőségét több objektív, életérzéseinket, közérzetünket pedig több szubjektív tényező határozza meg, amelyek ráadásul szorosan összefüggnek egymással. Ilyen tényezők az egészségi állapot, a hely, ahol élünk, az anyagi biztonság, magánéletünk alakulása és a szélesebb értelemben vett társadalmi és kulturális közeg. Valamennyi életszakaszban mindig voltak és ma is vannak kedvező, illetve kedvezőtlen életfeltételek és körülmények. Szerencsésnek tartom magam, hogy jó egészségben megéltem ezt a magas kort, s büszke vagyok arra, hogy munkaadóim elismertek és megbecsültek, ahogyan arra is, hogy öt verseskötetem jelenhetett meg 2000 és 2010 között.

– Anyagi viszonyaink most nem mutatnak javuló tendenciát, de nem szenvedünk szükséget. Lehet minderre egyszerűen azt mondani, hogy életkorszakaim legkedvesebbje a mai? Vagy azt, hogy förtelmes időket élünk? – teszi fel a kérdéseket Búzás Huba.

Mészáros Zoltán

Mészáros Zoltán, a VeszprémFest igazgatója: – Mostani fejemmel visszagondolva, a 35 és 40 év közötti időszak a legjobb. Ilyenkor fizikailag csúcson van az ember, lelkesült, nem teljesen amatőr, de még nem élt át sok kudarcot, frusztrációt, a gyerekei bűbájosak, aranyosak, általános iskolások. A 35 és 40 év közötti kor a legdinamikusabb, úgy érzem.

Dr. Naményi Miklós, tüdőgyógyász főorvos: – Minden életkornak megvan a maga szépsége, nem tudnám egyik időszakot sem a többi elé helyezni. Csodálatos élmény, amikor az első gyermekét várja az ember, ahogyan az első unoka érkezése is kitörölhetetlen emlék, de szívesen felidézem az első munkanapomat is, pedig már negyvenkét év eltelt azóta.

Dr. Naményi Miklós

Mint mondja, nem panaszkodhat a sorsra, mert soha nem tévedett vagy bukott túl nagyot, ezt elsősorban annak köszönheti, hogy mindig nyitott volt az emberekre. A főorvos szabadidejében a városi vegyes kart erősíti, az énekkarra is érvényesnek gondolja azt a megállapítást, hogy ebben a kérdésben nem érvényes a primus inter pares elv, vagyis nincs első az egyenlők között.

– Izgalmas volt, amikor részt vettünk az észtországi dalosünnepen, mert eljutottunk versenyekre és távoli országokba. Bár most szűkösebbek és szerényebbek a lehetőségek, kaptunk helyette mást, a Hangvillában ugyanis a korábbi „albérletek” után igazán otthon érezhetjük magunkat, mondja. Most az egyik legkellemesebb periódusomat élem, mert csak azzal foglalkozhatok, amivel igazán szeretek, s ami az egész életemet átitta: minden időmet a betegekre fordíthatom, teszi hozzá a tüdőgyógyász.

Oberfrank Pál

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója: – A legjobb időszak az volt, mikor négy-öt éves lehettem és otthon voltam tesóimmal, anyukámmal. Még nem volt iskola, nem volt rajtunk felelősség, nem foglalkoztunk mással, csak a játékkal. Nagyon meghatározó számomra a békés gyerekkor, ma is vissza tudom idézni ezt az időszakot, anyukám főztjét, a játékot a gyerekszobában.

Trokán Anna

Trokán Anna, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze: – Teljesen mindegy, majdnem minden időszak szép, mindegyiknek megvannak a szépségei, örömei és a szomorúságai. Számomra talán az általános iskolai időszak a legszebb, legkedvesebb. A gimnáziumi éveket nem szerettem, nem voltam tanulós és bulizós sem, ha másként csinálhatnám, valószínűleg többet buliznék. Nem igaz, hogy legjobb tizennyolc vagy húszévesnek lenni, olyan kicsik vagyunk még akkor. Fontos, hogy az ember elfogadja magát mint nő, és a későbbi, felnőtt évek sokkal izgalmasabbak.

Molnár Alexandra: - Szerintem a legjobb időszak az, amikor 20 éves az ember. Ilyenkor általában még nincs gyereke, törődhet csak saját magával, eljárhat bulizni, szórakozni. Még úgy élheti az életét, ahogyan szeretné, kevesebb kötelezettséggel, elvárással.

Iváncsik Bence: - Legjobbnak a 27–30 év közötti időszakot tartom. Olyankor az ember már elég érett mindenhez, de még nem túl idős a szórakozáshoz sem. Abban a korban még nem látják az emberek olyan komoran a világot, és elég aktívak is.

Kiss Lajosné: - Az én korosztályomnak a 30–40-es évei lehettek a legjobbak. Addigra már megszereztük azokat a dolgokat, melyeket szükségesnek tartottunk, például saját lakást, nagyobbacskák voltak már a gyerekeink is, így több időnk jutott magunkra.