Öröm és fájdalom - Sérült emberek megyei találkozója

A rossz idő ellenére csupán két csoport maradt távol a színes eseménytől, a zirci, darvastói, zsirai, pápai sérültek mind megérkeztek kísérőikkel a találkozóra. Lovasi Irén, a Molnár Gábor Műhely Alapítvány intézményvezetője köszöntötte mindannyiukat. Megemlékezett a december 3-ai fogyatékosok világnapjáról, valamint felidézte az eltelt másfél évtizedet. Mint mondta, az alapítvány serdülőkorba lépett.

- Lassan ő is lenő. Igen, lenő, nem pedig fel. Mert az államanya karján ül még és egyre kevesebb támogatást kap tőle. Ebben a lenövő "fejlődésben" minden kamaszbetegséget átéltünk. Mint a kamaszokat általában, az érzelmi kielégületlenség, a felnőtt-hiány, a beszélgetések, a vitatkozások és a kedélyes együttlétek hiánya is belesodorja a kommunikációs csapdákba, ahol a panaszkodás, az irigység és a fontossághiány vezeti a munkát. De velünk történik meg az is, hogy egész adventi naptárdísz, megannyi csodás szőnyeg, több száz koszorú kerül ki szorgos kezek közül. Egymásnak vetett vállak és hátak védik a bántásban, betegségben, gyászban szenvedő gondozót és fiatalt. Azt kívánom, hogy higgyétek el magatokról, hogy képesek vagytok mindennap ti is tenni magatokért. Keressétek meg az értékeiteket és tiszteljétek magatokban azokat, ahogyan a napi dráma tanítja ezt nekünk - mondta Lovasi Irén.

Kollégáihoz szólva hozzátette, hogy minden kétségbeesésbe lássák bele a következő lépést és tegyék is meg. Amikor pedig már nem tudnak tovább küzdeni, akkor képzeljék magukat a sérült fiatal helyébe, és ha már saját szükségleteiket nem látják, akkor az övét fejtsék meg.

A találkozón a sérültek alkotta amatőr csoportok is felléptek. Bemutatóik, zenés, táncos, énekes színpadi produkcióik szórakoztatták a népes közönséget. Délután Lovasi Andrást, a Kiscsillag zenekar vezetőjét látták vendégül, majd a helyi sérültek alkotta Hangadók zenekar adott koncertet a zenés ismerkedés előtt.